MENU

Author

Kamrás Ria – Közösségi Oxyfa-ültetés a Kolonics emléknapon

Gondolatok

2017-06-07

~ Kamrás Ria blog ~

Igencsak mozgalmas időszakon vagyunk túl, hiszen alig értünk vissza Gyuláról, máris következett az újabb Hírességek ligete ültetés, ezúttal egy budafoki általános iskolában.

Méltó emlék egy nagyszerű sportembernek

A Kolonics György Általános Iskola június 1-jén látott minket és az apró csemetéket vendégül, ami azért is egy különleges dátum, mert az intézményben ekkor tartották a 2008-ban elhunyt kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok magyar kenus, Kolonics György emléknapját.

Igazán megtisztelő volt faültetéssel kezdeni a napot, hiszen Kolonics György szülei is egy apró csemetével állítottak emléket fiuknak. De Budafok-Tétény Önkormányzatának képviselői, dr. Dörflinger Károly, a Budafoki Kosárlabda Klub volt elnöke, Wichmann Tamás kétszeres olimpiai ezüstérmes, olimpiai harmadik helyezett és kilencszeres kenuvilágbajnok, Fodor Annamária színésznő és Németh Szabolcs kenus, a Kerekes Band három tagja, illetve Kocsis Tibor énekes is lelkesen vetette bele magát a gyerekekkel közös faültetésbe.

Kamrás Ria: Miért is fontos a környezettudatos életmódra nevelés?

Kamrás Ria

Kocsis Tibi is örömmel fotózkodott a gyerekekkel

Ahogyan Alföldi Erika kolléganőm is mondta megnyitó beszédében: az iskola diákjai igazán szerencsések, hiszen már most rengeteg fa veszi őket körül. Igaz, ilyen különleges növénnyel még biztosan nem találkoztak, s ha megfelelően gondozzák, a fák velük együtt fognak cseperedni. Ennél jobb környezetismeret órát el sem tudok képzelni, hiszen a gyerekek saját szemükkel figyelhetik meg a fák növekedését, virágzását, így első kézből szereznek tapasztalatokat erről a különleges növényről. Továbbra is hiszem, hogy a gyermekeket fiatal korban a legjobb megismertetni a környezettudatos életmóddal, ezekkel az apró csemetékkel pedig valódi, gyakorlati tapasztalatot is szerezhetnek.

Hírességek ligete programunk is azért jött létre, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét környezetünk védelmére, az iskoláknak pedig lehetőséget biztosítsunk az ebben való aktív részvételre. Nagyszerű látni, hogy tavaly életre keltett programunk iránt idén is ilyen sokan érdeklődnek. Ez is azt bizonyítja, hogy továbbra is jó úton járunk. Nem állunk tehát meg, folytatjuk – hogy hol, az hamarosan kiderül.

Ha esetleg lemaradtál előző Hírességek ligete ültetésünkről, ITT elolvashatod gyulai kiruccanásunkról írt összefoglalómat. Kíváncsi vagy, hogy meghívott hírességeink hogyan dokumentálták az ültetéseket? Kocsis Tibor énekes például ÍGYa Kerekes Band pedig ÍGY.

Olvass Tovább

Kamrás Ria – Immáron Gyulán is Oxyfák cseperednek

Gondolatok

2017-05-31

~ Kamrás Ria blog ~

Idei első közösségi faültetésünk igencsak különlegesre sikerült, hiszen először vittük Budapesttől távolra a tavaly életre hívott Hírességek ligete programunkat. A helyszín ezúttal a gyönyörű fürdőváros, Gyula volt.

Egy csodás együttműködés kezdete

Kamrás Ria

Hevesi Tamás is helyet kapott a gyulai Hírességek ligetében

A gyulai Implom József Általános Iskolával bő egy hónappal ezelőtt kezdődött az az együttműködés, amely végül május 26-án, pénteken egy remek hangulatú Oxyfa-ültetéssel folytatódott. Hírességek ligete programunk éppen egybeesett az iskola családi napjával, így egy nagyszerű esemény kellős közepébe csöppentünk. A nap végére végül 6 darab Oxyfa csemetét ültettek el meghívott hírességeink: Dombóvári Vanda, Hevesi Imre, Hevesi Tamás és Szabó Eszter énekesek, a Magna Cum Laude képviseletében Kara Mihály és Szabó Tibor, illetve Kónya István alpolgármester.

Együtt a jövő generációjáért

Anyaként és mint egykori pedagógusként is rendkívül fontosnak tartom, hogy a környezettudatos életmódot már fiatal korban megismertessük a gyerekekkel. A környezetvédelmet nem lehet elég korán kezdeni, Hírességek ligete elnevezésű programunk ráadásul gyakorlati útmutatót is ad a gyerekeknek, akik nemcsak a kis csemeték elültetésében, hanem gondozásában is részt vesznek. Saját szemükkel tapasztalhatják meg a fák növekedését, virágzását és egészen közelről vizsgálhatják mindazon tulajdonságokat, amelyek oly nagyszerűvé teszik ezeket a növényeket.

Nagyon jó érzés látni, hogy kezdeményezésünk iránt idén is egyre több intézmény érdeklődik. Hírességek ligete programunk tehát nem áll meg, sőt! A héten újabb iskolába látogatunk el, hogy még több fát ültessünk a zöldebb környezetért.

Olvass Tovább

Kamrás Ria üzletről, sikerekről és önmagunk megismeréséről

Gondolatok

2017-05-24

~ Kamrás Ria blog ~

A problémák csak megoldandó feladatok – vallja Kamrás Ria, s ennél jobban össze sem foglalhatta volna azt a fajta életszemléletet, amely szerint éli a mindennapjait. Riánál mindig félig tele a pohár, az élethez és az emberekhez való pozitív hozzáállását pedig igyekszik másoknak, így közvetlen munkatársainak is átadni.


Mennyire nehéz ma nőként, női vezetőként érvényesülni?

Kamrás Ria: Nem érzek különbséget. Mindig is emberekkel foglalkoztam, így elmondhatom, hogy elég jó az emberismeretem. Egyes helyzetekben pontosan tudom, hogy az adott, férfi tárgyalópartnerem hogyan viszonyul hozzám. Ilyenkor a hagyományos női szerepemet veszem elő, mert arra van éppen szükség. Ennek persze rengeteg előnye van. Azt a női energiát, azt a kis finomságot, amit egy nő tud adni, egy férfi például nem tudja megvalósítani egy üzleti tárgyaláson. Az előkészítő, hangulati ráterelést a legtöbb férfi – legalábbis tapasztalataim szerint – nem tudja ennyire rugalmasan kezelni. Ösztönösen több megérzése van egy nőnek, amit akár tárgyalás közben is „le tud venni” és úgy tudja irányítani a megbeszélést. Úgy érzem, én elég jól tudom ezeket a tárgyalásokat menedzselni, illetve adott esetben konfliktusokat is tudok finoman, a nőiességemmel átlendíteni, amit két, egymásnak feszülő férfi sokszor nem tud megtenni. Szóval én nem látom ezt különösebben nehéznek, inkább előnyként élem meg – nálam egyébként is mindig félig tele a pohár.

Éltél és dolgoztál Kanadában, ami sok tekintetben egy egészen más kultúra. Az elején biztosan voltak nehéz pillanatok. Hogyan élted meg ezeket?

Kamrás Ria: Kanadába egyfajta bevándorlóként mentem, és egy teljesen új életet kezdtem. Persze tudtam valamilyen szinten angolul, de az akcentusom azért mindig érezhető és hallható volt. Nem volt kapcsolati tőkém, ami kezdetben nagyon nehéz volt, hiszen nem ott jártam iskolába, nem ott kezdtem a szakmai munkámat, vagyis teljesen a nulláról kellett építkeznem. Ezt a fajta másságomat én mégis előnyként éltem meg. A kulturális különbséget szerencsére gyorsan a javamra fordítottam, és igyekeztem nem azon siránkozni, hogy milyen nehéz egy idegen országban karriert építeni. Elég gyorsan rájöttem arra, hogy ez egy megkülönböztetés, és ezt elkezdtem a kommunikációmban is használni. Ha valakit például vissza kellett hívnom, akivel már egyszer találkoztam, akkor úgy mutatkoztam be, hogy: „Szia, Kamrás Ria vagyok! Tudod, az az európai hölgy, akinek az a cuki akcentusa van”. Innentől kezdve mindenki tudta, hogy ki vagyok, ráadásul volt egy jó alaphangulata a beszélgetésnek. Ezt nem hátrányként éltem meg, nem rejtegettem, hanem inkább kidomborítottam és az előnyömmé változtattam.

Hogyan viszonyultak hozzád, miután az üzleti életben is ismert lettél?

Kamrás Ria

Kamrás Ria az élethez is mosolyogva áll hozzá

Kamrás Ria: Szerencsére viszonylag hamar sikerült beépülnöm az üzleti világba, sőt pár hónappal az érkezésem után már egy helyi újság is megkeresett, hogy szeretnének interjút készíteni velem. Talán pont azért találtak érdekesnek, mert mindig felvállaltam, hogy európai hátterű vagyok. A kapcsolati tőke hiánya persze nehéz volt, de mivel elég nyitott vagyok, és nagyon könnyen ismerkedem, ezért egyik kapcsolatból a másikba minden különösebb nehézség nélkül át tudtam evezni. De ez szerintem elsősorban nem is kulturális, hanem emberi karakter kérdése. Egyrészt törekszem arra, hogy nyomokat hagyjak az emberekben, másrészt igyekszem úgy bánni másokkal, ahogy én is szeretném, hogy velem bánjanak. Ezáltal évekre, akár évtizedekre is vissza tudok nyúlni a kapcsolati tőkében és erre minden nap van példa. Nemrégiben is úgy kerestek meg külföldről, hogy az illetővel hosszú évekig nem is beszéltem. Bár jó üzleti kapcsolatban voltunk, az ajánlata mégis a derült égből érkezett. Ez egy nagyon jó érzés, és egyben egy pozitív megerősítés is. Az üzleti életben mindig úgy kell viszonyulni a felekhez, hogy bármikor vissza lehessen menni. Nekem ezek az alapelveim, és ez nem országhatár függő. Azt gondolom, hogy ezt csak így érdemes csinálni.

Mi az a plusz, amit elhoztál magaddal akár Kanadából, akár egy korábbi munkahelyedről?

Kamrás Ria: Sohasem gondoltam a kinti évekre privilégiumként, így inkább a tapasztalatom és a dolgok más megközelítése volt az, amit először észrevettek rajtam hazaérkezésem után. Amit megtanultam Kanadában és az észak-amerikai kultúrában, az a sokkal pozitívabb világszemlélet – ez egy kardinális különbség.

Én a problémákat nem problémának tekintem, hanem megoldandó feladatoknak. Van is erre egy jó mondás, miszerint: ha az élet dob feléd egy citromot, csavard ki és csinálj belőle limonádét. Én e szerint élem az életemet.

Ez persze nem jelenti azt, hogy sosem vagyok rosszkedvű és nem ütközöm nehézségekbe. Néha nekem is ugyanúgy fáj a fejem és ugyanolyan nehéz. De a megoldás lehetősége mindig lendületet ad ahhoz, hogy továbbmenjek, és újabb eredményeket érjek el.

Hasonlóan komoly megtapasztalás volt az, amit kint már évtizedek óta tanítanak, vagyis: az ember az élete végéig folyamatosan tanul. Ez a „lifetime learning” Európában akkoriban még nem volt trend, de most már egyre többen tanítják itthon is. Én már akkor azt vallottam, hogy folyamatosan tanulni, szívni kell az információkat magunkba – minden élethelyzetből és minden kapcsolatból. Azóta is így élem az életemet; képzésekre járok, igyekszem olvasni, bár sajnos nem annyit, mint amennyit szeretnék. Amikor van egy kis időm, sok szakmai cikket olvasok; elsősorban a személyiségfejlesztés, a karaktervizsgálat, az emberi viselkedések, üzleti és emberi viszonyok érdekelnek. Ezt napi szinten is jól lehet alkalmazni, úgyhogy én hiszek az élethosszig tartó tanulásban. A gyerekeimet és a kollégáimat is szeretném ebbe az irányba terelni, úgyhogy remélem, hogy a környezetemben sokan találnak még ebben inspirációt.

Ha tanácsot kellene adnod más nőknek, mi lenne az?

Kamrás Ria: A legfontosabb szerintem az, hogy önmagát találja meg mindenki. Ez persze nem úgy megy, hogy leülünk egy sarokba és éveken keresztül ezen agonizálunk, hanem munka és tanulás közben, illetve különböző élethelyzetekben. Az önsajnálat helyett menj előre és állíts fel új célokat! Nyilván ezt sokkal nehezebb megtenni tizenéves korban, mint érettebb fejjel, de ha megtörténik ez a felismerés, akkor sokkal tudatosabban tudjuk élni az életünket. A fiatalokban manapság felborult az értékrend, sokan a szelfikben élnek és úgy próbálnak elképzelni maguknak egy műéletet, vagy éppen irigykedve nézik mások műéletét. Ilyenkor sokat segíthet 1-2 érettebb nő a környezetükben, akik segítségével fejlődhet a személyiségük. Egyáltalán nem szégyen, ha nehézségünk, problémánk van, de fontos, hogy legyen olyan ember, akitől tudunk tanácsot, iránymutatást kérni.

Ne típussá váljunk, hanem saját magunkká! Az mindig jó, ha vannak olyan személyek, akik valamiért szimpatikusak, de soha ne akarj olyan lenni, mint XY. Ezek jók és motiválók, de nem kell egy az egyben lemásolnunk egy másik embert. Ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy nincs két egyforma személyiség sem. Alapvető karakterünk van, ezt az évek során különféle környezeti, családi, baráti vagy munkahelyi hatások érik. Fontos, hogy olyan környezetben élj és munkahelyen dolgozz, ahol úgy és abba az irányba hatnak rád, ahogyan te azt szeretnéd. Ezért is mondom mindig azt, hogy ha egy munkahelyen nem érzed jól magad, akkor lépj tovább. Életünk nagy részét itt töltjük, ezért ha a kollégák nem a mi értékrendünk szerint élnek és hatnak ránk, az csak torzítani fog és más irányba visz el minket. Olyat csinálj, amit szeretsz, és ott dolgozz, ahol szeretsz! Az én tanácsom tehát: a mindennapokban találd meg önmagad és légy boldog! És persze olvass sokat. (nevet)


Kamrás Ria legutóbb arról beszélt, hogyan tudja megtartani az egyensúlyt a munka és a család között. Ha még nem olvastad az interjút, ITT megteheted.

Olvass Tovább

Nőként és anyaként az üzleti életben – Kamrás Ria interjú

Gondolatok

2017-05-05

~ Kamrás Ria ~

Kamrás Ria sikeres üzletasszony, coach, mentor, ám mindenekelőtt nő és anya. Saját elmondása szerint sem egyszerű lavírozni a munka és a család között, mégis szerencsésnek érzi magát, hiszen azt csinálhatja, amit igazán szeret.

Hogyan tudod megtartani az egyensúlyt a munka és a család között?

Kamrás Ria: Ha egy tökéletes világban élnénk, akkor azt mondanám, hogy természetesen mindenre van időm és a gyerekeim mindig annyit kapnak belőlem, amennyit szeretnének. Ez persze csak egy tökéletes világban van így, amúgy pedig olyan kihívás ez, ami mindig éberen tart. Nem lehet jó tanácsot adni, fontos, hogy jól működjenek a szenzoraink. Vannak olyan időszakok, amikor a munkahely és az ottani problémák megkívánják azt, hogy fizikálisan vagy fejben többet legyek ott. És persze vannak olyan periódusok is, amikor érzem, hogy több időt igényel a családom. A kisebbik fiam most kamaszodik, ilyenkor előfordul, hogy azt mondja: szeretne velem elmenni valahová és meginni egy kávét. Ilyenkor tudom, hogy valami fontosat akar mondani, így akár egy találkozót is lemondok azért, hogy egy órát vele töltsek. Ettől függetlenül nincsen tökéletes egyensúly.

Van olyan, amit másképpen csinálnál?

Kamrás Ria: Régen sokszor előfordult, hogy a kocsiban utazva a gyerekeim valamit szerettek volna elmondani, de folyamatosan csörgött a telefonom. Egy idő után azt mondta a kisebbik fiam, hogy „téged nem is érdekel, hogy mi van velem”. Ez a mai napig marcangol, viszont egyben egy nagyon nagy felkiáltójel is volt. Hiszem, hogy a gyerek is tanítja a szülőt; én ezzel az egy mondattal nagyon nagy tanítást kaptam a gyerekemtől és azóta sokkal jobban odafigyelek erre. Bár a múltat nem tudom megváltoztatni, egyet mégis tudok: nyíltan beszélni ezekről a dolgokról. Hiszem azt, hogy az ember hibázhat – én is, ők is. Ezt fel kell vállalni, és ha megbeszéljük, akkor előbbre vagyunk, mintha besöpörnénk mindent a szőnyeg alá. Ez az egyensúly olyan, mint egy csónak a hullámzó tengeren: egyszer egy kicsit feljebb van, egyszer egy kicsit lejjebb. Időnként becsap a víz, máskor fel is borulhatsz, és úgy érzed, hogy itt a vég. Ez egy folyamatos balanszírozás. Azt gondolom, hogy egy nő a gyereke megszületésével meg is szerzi ezeket a belső indíttatásokat, amelyek olyan erősek, hogy ha akarja, akkor megtalálja a módot arra, hogy anyaként és felkészült, erős vezetőként egyaránt helytálljon.

Mennyivel nehezebb, másabb anyaként?

Kamrás RiaKamrás Ria: Én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen lenne anélkül? Ez az opció nem opció. A nagyobbik fiam egyszer azt mondta: „nagyon szeretném, hogyha a gyerekeimnek majd te adnád meg azokat az alapokat, mint nagymama, amit én megkaptam tőled”. Ennél jobb visszacsatolás szerintem nincs is. Ő maga mondta ki azt, hogy a következetesség és a megfelelő korlátok felállítása mellett volt neki jó gyereknek lenni. Persze hibázhatott, de egy kicsit mindig ment előre. Szerintem az anyaságban a legizgalmasabb dolog az, hogy mindig változó. Ahogy a gyereked fejlődik, te is legalább annyit, akár többet is fejlődsz vele együtt. Ezt másképp nem lehet megélni. Én nem tudom elképzelni az életemet a gyerekeim nélkül. Persze mindig viccelődöm velük, de ha pár napig nincsenek otthon, azonnal hiányérzetem támad. Sokkal nehezebb lenne az életem nélkülük.

A fiaid mennyire önállóak az életben, döntéseik meghozatalában?

Kamrás Ria: A gyerekeim nagyon önállóak. A nagyobbik fiam a gimnázium utolsó évét például Kanadában töltötte, a kisebbik fiam pedig már másodszor ment külföldre tanulni. Először Amerikában volt, most Kanadában tanul egy fél évet. Ezáltal nemcsak új kultúrát ismer meg, hanem nyelvet tanul, önállósodik és ez nagyon sokat fog neki jelenteni. A gyerekeim sokkal erősebbek és érettebbek, mint az átlag. Én egyébként nagy híve vagyok a korai önállósodásnak. A nagyobbik fiam 10 évesen kezdett el vízilabdázni, ő ekkor már vitte magával az öccsét a Margitszigetre, utána pedig a kisebbik gyerekem is önállóan járt busszal. Az önálló iskolába járást nagyon korán megtanulták, illetve azt is, hogy mindent szabad, persze bizonyos korlátokon belül. Nekem az az alapelvem, hogy csinálhat bármit, csak tudjak róla, így baj esetén meg tudom védeni és ki tudok állni mellette.

Segítesz nekik, vagy inkább hagyod, hogy a saját fejük után menjenek?

Kamrás Ria: Anyaként szerintem nagyon fontos, hogy ne mi hozzuk meg a döntést – a személyiségem miatt ez nekem nagyon nehéz, de dolgozom rajta. Tudni kell irányítani a háttérből, ugyanakkor meg kell tanulni visszavonulót fújni bizonyos helyzetekben. Én abban hiszek, hogy nekik kell végigmenni az úton. Ha jó hátteret kapnak, olyat, ahol hibázhatnak, de újra is kezdhetnek dolgokat, az később nagyon jó alap lesz nekik. A sport például nagy önállóságot és tudatosságot adott a gyerekeimnek. A nagyobbik fiam élen járt ebben, a kisebbik pedig már ezt látta. Próbálom azt tanítani nekik, hogy minden döntésnek, cselekvésnek és nem döntésnek is van következménye. Én inkább összefüggéseket tanítok nekik. Mindentől megvédeni őket nem szabad, nem is lehet és nem is akarom, mert ezek azok a tapasztalatok, amelyekből később tanulhatnak. Nem tudunk mindig napsütésben élni, mert akkor sosem aludnánk.

Szoktad őket terelgetni, ha esetleg rossz irányba indulnak el?

Kamrás Ria: Bár a fiaim között csak öt év különbség van, mégis teljesen különbözőek, máshogy funkcionálnak. A kisebb fiamnál nem működött az, ami a nagyobb gyerekemnél igen, és ez nagyon nagy felismerés volt. Bár a kisebbik gyerekem is ugyanazt a mintát látja, nála mégis más eszközökhöz kell nyúlnom. Még több önvizsgálatot kellett tartanom és rá kellett jönnöm, hogy másképp kell őket „irányítgatnom”. Szülőként nagyon nehéz végignézni, ha falnak mennek és koppannak egyet. Sokkal nehezebb, mintha én szenvednék. De ez is az élet része. Mit tudok én tenni? Ott vagyok egyfajta védőhálóként, akire baj esetén mindig számíthatnak.

Milyen értékeket szeretnél átadni nekik?

Kamrás Ria: Elsősorban a pozitív gondolkodást, az élethosszig tartó tanulást és a szorgalmat. Nem elég „mindent megtenni” elméletben, a gyakorlatban is meg kell tennünk mindent. Fontosnak tartom, hogy olyat csináljanak, amit szeretnek. Nem kényszeríthetem őket olyan pályára, ami nem nekik való, amiben csak szenvednek. Nem szabad csak a fizetésért élni és dolgozni, mert szerintem az nem egészséges. Fontos, hogy azt csináljuk, amit élvezünk és addig, ameddig élvezzük. Én például azért nem tudok kikapcsolni, mert nem is akarok. Elvégre miért ne akarnám azt csinálni, amit szeretek? A gyerekeimnek is ugyanezt tanítom. Az egyik mottóm: úgy élj és viselkedj, ahogy Te is elvárnád a másiktól. Az embernek mindig érdemes valami jót tenni, valami pluszt adni, hiszen ezek hosszútávon sokkal jobban kifizetődnek.

Olvass Tovább