MENU

Fontos, hogy az ember megélje az adás örömét

~ Kamrás Ria blog ~

Engedjétek meg, hogy ezúttal egy részletet hozzak legutóbbi interjúmból, amelyben nemcsak inspiráló történetekről és egyéb érdekességekről volt szó, hanem arról is, hogyan és mivel töltekezem, illetve miért is hiszek annyira a pozitív energiákban.


Te egy nagyon energiákban „hívő” ember vagy. Ez mikor kezdődött nálad? Lehet egyáltalán egy konkrét ponthoz kötni az életedben?

Kamrás Ria: Nem. Szerintem, ahogy az ember halad előre, úgy válik egyre tudatosabbá, egyre több információja, tapasztalata van önmagáról, másokról és a világról. Azt gondolom, hogy én fiatalon is ilyen voltam, csak valahogy nem volt tudatos. Mindaz, ami vagyok, egy velem született, hozott dolog. Az persze már más kérdés, hogy én mit kezdek ezzel. Mindenki máshogy működik, a kérdés csak az, hogy mit kezdünk azokkal a hatásokkal és ingerekkel, amik érnek minket.

Mit gondolsz, így visszagondolva téged milyen hatások értek az életed során? Ezekből mit vittél magaddal?

Kamrás Ria: Mivel rengeteg helyen éltem, így rengeteg hatás is ért, különböző attitűdű emberekkel találkoztam. Bár mindenki másképp kezeli ezeket a hatásokat, én igyekszem beépíteni az életembe és a saját, illetve a környezetem hasznára fordítani. Az ilyen jellegű személyes megtapasztalások egyik legfontosabb része szerintem az, hogy az ember megélje az adás örömét – legyen az energia, tanács, vagy akár egy jó szó. Sokan azt hiszik, hogy az adás veszteséget jelent, én azonban pont az ellenkezőjét vallom. Az ilyen típusú adás számomra egyfajta töltekezés is. Rövidtávon persze előfordul, hogy kimerülök, elfáradok, de ez ezzel jár.

Ilyenkor mi szokott feltölteni?

kamrás ria

Kamrás Ria: Mostanában a főzés is nagyon feltölt

Kamrás Ria: Sokat segít az, ha látom a befogadást a másik oldalon, illetve ha látom azt, hogy ebből valaki táplálkozni, építkezni tud. Ez egy olyan visszacsatolás, ami megerősít abban: igenis érdemes adni. Elképesztően jó érzés, ha sikerül kimozdítani valakit egy rossz pályáról, még ha csak egy lépéssel is. A töltekezés nem egyszerű. Nehéz megtalálni azt a bizonyos arany középutat; a több alvás, pihenés olyan könnyen kimondott szavak, de a valóságban és a gyakorlatban sokszor nehéz megvalósítani. Nincs varázsgömböm, amivel töltekezem, inkább az egészséges kombinációt szeretem mindenből. Van, amikor arra van szükségem, hogy nagyokat sétáljak, esetleg csöndben legyek, és van, amikor inkább olvasni van kedvem. Az utóbbi időben rákaptam a főzésre, ami csak azért borzasztó, mert hirtelen mindenki másnak kiesett a fakanál a kezéből (nevet). De lehet, hogy ez is része annak, hogy adsz. A gyerekeim fogalmazták ezt meg a legjobban, amikor azt mondták: azért ízlik nekik annyira a főztöm, mert benne van a szeretetem. Mi ez, ha nem egyfajta energia? A ráfordított és együtt töltött idő, a beszélgetés – lehet, hogy ettől működik olyan jól ez a dolog. Bár nem szeretnék szakácsnő lenni, azért ez is egy jó fajta kikapcsolódás.

A non-stop munkavégzés és elérhetőség világában hogyan és mennyire „kapcsolod ki” magad?

Kamrás Ria: Este pl. mindig lehalkítom a telefonomat. Nem hiszem azt, hogy nélkülözhetetlen vagyok, mert nem vagyok az. Szerintem fontos, hogy az ember ne legyen a nap 24 órájában elérhető. Ezt a kapcsolati – baráti és munkatársi – köröm is tiszteletben tartja, így csak vészhelyzet esetén keressük egymást késő este, hétvégén. Úgy gondolom, hogy kell ennyi töltekezés mindenkinek. Ugyanakkor, ha a helyzet úgy kívánja, vagy egy-egy ember azt igényli, hogy beszéljünk, akkor természetes, hogy ott vagyok. Ilyenkor ez már nem munka, hanem segítség, adás. Egyébként is az hív és azt „fogadom be”, akit én akarok – ebben is elég tudatos vagyok már.


Kik és mik inspirálnak engem? Például olyan emberek, mint Györgyi. Amennyiben lemaradtál legutóbbi bejegyzésemről, ITT újra elolvashatod!

Ha még több motivációra és inspirációra vágysz, látogass el Twitter oldalamra!

Comments are closed.