MENU

Kamrás Ria – Inspiráló személyek az életemben – A mi Györgyink

~ Kamrás Ria blog ~

“Mindig arra törekszem, hogy nyomot hagyjak az emberekben, motiváljam, inspiráljam őket. Csodálatos dolog az, ha ez kölcsönösen is megtörténik; ezért örülök nagyon, amikor olyan személyekkel találkozom, akikről elmondhatom: engem is inspirálnak.”


Az egyik ilyen találkozásom kb. egy évvel ezelőtt történt, amikor a kisebbik fiam számára kerestem alternatív megoldásokat. Egészségügyi gondjai voltak, én pedig kerestem a miérteket: a múltban, az életünkben, az ő kis életében. Azt tudni kell, hogy én mindig szeretem a dolgokat összefüggésükben látni. Hiszem azt, hogy sohasem egy adott pillanatot kell tudni kiemelni, hanem teljes vizsgálat szükséges. Ehhez azonban szükségem volt egy külső segítségre, mert úgy éreztem: én túl közel és túl elfogult vagyok – elvégre óhatatlan, hogy az ember a saját gyerekével (és persze önmagával) mindig elfogultabb. Végül az egyik ismerősöm ajánlott egy hölgyet, aki kineziológiával foglalkozik. Nos, sok kineziológussal találkoztam már, de ő egészen másnak, valahogy sokkal többnek bizonyult annál. EMBER, csupa nagybetűvel.

Néha kell, hogy tükröt tartsanak elénk

kamrás riaElvittem hozzá az én 14 éves, kamasz fiamat, aki ekkor már az „utálok mindent és mindenkit, ne cipelj el újabb helyre” fázisban volt. De én azért megpróbáltam még egyszer fellendíteni a kis lelkét és végül rábeszéltem, hogy találkozzon Györgyivel. A fiam persze már a testtartásával jelezte, mennyire nyűg ez neki: lógott keze, lába, még a szemkontaktust is teljesen kerülte. Aztán Györgyi elkezdte kérdezni, és olyan zseniálisan csinálta! Elmondta neki, hogy megérti, ez mekkora nyűg neki és teljesen igaza is van. De közben azt is elmondta, hogy nem minden gyerek anyukája próbál meg ilyen sok mindent, ezért pedig igazán hálás lehet. Innentől kezdve pedig az ő döntése, hogy befogadja-e mindazt, amit mond vagy sem. És ezt annyira az ő szintjén mondta, de nem megalázóan, hanem tiszta kommunikációval! Félelmetes volt, amit 35-40 perc múlva tapasztaltam: a gyerekem változtatott a testtartásán, felvette a szemkontaktust, elkezdett reagálni az ő kis módján. A legmegrázóbb pillanat az volt, amikor egy óra után felálltunk, majd a fiam odament Györgyihez és megölelte. Györgyi valószínűleg sok olyan dolgot nyitott meg a fiamban, ami aztán végül egy ilyen reakcióhoz vezetett.

Úgyhogy az elmúlt időszakban ő volt az egyik olyan ember, aki után nem jutottam szóhoz. Olyan hatást tett a gyerekem életére, ezáltal rám is, amire azt mondom, hogy nem egyszerűen a munkáját végezte, hanem sokkal többet adott annál. Azóta mind nagyon sokat köszönhetünk neki. Én azt vallom, hogy időnként szükség van egy külső, objektív emberre, akiben meg tudsz bízni, aki érdekmentesen képes tükröt tartani eléd, illetve adott esetben kibillenteni egy rossz pályáról, ahová beálltál. Nekem Györgyi az, aki sok kis apró momentumot adott és olyan kérdést tudott feltenni, ami által képes voltam újragondolni egy-egy elképzelésemet, véleményemet egy adott témáról.

Comments are closed.