MENU

A negatív tapasztalatokból is lehet tanulni, sőt!

~ Kamrás Ria blog ~

Néhány napja kérdezték tőlem, hogyan teszem a helyére a negatív tapasztalatokat. Nos, az a rossz hírem van, hogy még a legpozitívabb emberek is kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor egyszerűen csak túl kell élni a dolgokat.

Nemrég engem is „hátba szúrt” egy ember, akinek az élet különböző területein sokat segítettem. Egyik ismerősömnek fogalmaztam utána úgy, hogy lényegében meghalt a lelkem egy darabja. Ezt nyilván nehéz megélni, de én hiszek abban, hogy az ilyen tettek mindig következményekkel járnak és nem múlnak el nyomtalanul. Az élet úgyis megtanít minket arra, mi a helyes és mi nem. De akkor mégis mit tehetünk egy ilyen helyzetben?

Egyrészt én is csinálhatom azt, hogy innentől kezdve senkivel sem állok szóba, senkinek sem segítek, nem adok energiát. Ezzel csak az a baj, hogy teljes egészében meghasonulnék önmagammal, ha ezt tenném. Elvégre nincs az az ember, aki miatt hajlandó lennék egy gonosz, negatív, mindenkiben kétkedő személlyé válni. Nyilván idő, amíg az ember megrázza magát és föláll egy ilyen helyzetből, de én ezeket mindig egyfajta tanításnak fogom fel. Ezáltal is több, más vagyok. Leegyszerűsítve fogalmazhatnék úgy is: ne akarjunk adni annak, aki nem akar kapni. De ha ezt átfordítjuk, akkor máris azt kapjuk: annak adjunk, aki erre befogadó. Mit is jelent ez?

Az időzítés mindennél fontosabb

Ezek a csalódások nem azt erősítették bennem, hogy akkor ezután meg sem kell próbálnom segíteni másokon, egyszerűen csak a gondolkodásomat kellett megváltoztatnom. Először is az én feladatom és kötelességem, hogy szelektáljak és felmérjem: az illető az adott életszakaszában, tudásában vagy a kettőnk közötti kapcsolatban tart-e ott, hogy a segítséget befogadja. Nagyon szeretek adni, ezt már sokszor, sok helyen elmondtam. Attól töltekezem, ha tudok a másik embernek segítséget, egy jó szót adni, olyan kérdést feltenni, amitől az élete előre tud mozdulni. Még ennél is jobb, ha látom a hatást, az eredményt a másik emberen. Azt gondolom, mindig az időzítés, a viszonyok egymáshoz simulása teszi lehetővé azt, hogy tényleg abban a pillanatban adjam az energiát, szeretetet, törődést, mentorálást, amikor ez a fajta befogadás megvan.

Kamrás RiaMenjünk vissza megint a természethez. Ahhoz, hogy egy gyümölcs beérjen, mire van szükség? Nagyon leegyszerűsítve: tápanyagra, jó talajra és napsütésre. Emeljünk ki ezekből egyet – decemberben pl. hiába sütne folyamatosan a nap, a gyümölcs nem tudna beérni, mert nem a megfelelő pillanatban és hőmérsékleten kapta a napsütést. A fa ekkor nem befogadó. Mi is hasonlóképpen működünk. Az én dolgom az, hogy ezeket az időzítéseket felismerjem. Ha rosszul mértem fel és nem befogadó az illető, abból én is tanulok és tovább tudok lépni. Legközelebb másképp kell „megnyitni”, más irányból kell megközelíteni az embereket, esetleg más időpontot kell találni. Mindezeket pedig nem negatív tapasztalatként kell megélni, hanem úgy, hogy a saját tudásomat fejlesztem pozitív irányba.

Hogyan működik mindez az üzleti életben?

Sokan kérdezik, hogyan tudom ezt a fajta gondolkodást belevinni az üzleti életbe, hogyan tartom mindezeket egyensúlyban. Szerencsés vagyok, mert bár az üzlettársammal ellentétek vagyunk, mégis jól kiegészítjük egymást, jól működünk együtt.

Azt gondolom, a mai világban az embereknek szükségük van arra, hogy emberként bánjanak velük a munkahelyen. Azt szokták mondani, hogy ha pályázol egy pozícióra, akkor egy céget választasz, utána azonban egy emberhez kötődsz. Életem során nagyon sok emberrel dolgoztam együtt és tényleg azt láttam, hogy azok a kulcsemberek, akik mindenféle szelekción keresztül mellettem maradtak hosszú éveken át, mindig a személyem miatt maradtak. Ez persze nagy felelősség is, de az a legfontosabb, hogy minden kapcsolatot úgy kell tartani és zárni, hogy bármikor vissza lehessen fordulni. Mivel kapcsolat kapcsolatból épül, nyitva kell hagyni az ajtókat.


Ha még több motivációra és inspirációra vágysz, látogass el Twitter, illetve Google Plus oldalamra is!

Comments are closed.