MENU

Kamrás Ria üzletről, sikerekről és önmagunk megismeréséről

~ Kamrás Ria blog ~

A problémák csak megoldandó feladatok – vallja Kamrás Ria, s ennél jobban össze sem foglalhatta volna azt a fajta életszemléletet, amely szerint éli a mindennapjait. Riánál mindig félig tele a pohár, az élethez és az emberekhez való pozitív hozzáállását pedig igyekszik másoknak, így közvetlen munkatársainak is átadni.


Mennyire nehéz ma nőként, női vezetőként érvényesülni?

Kamrás Ria: Nem érzek különbséget. Mindig is emberekkel foglalkoztam, így elmondhatom, hogy elég jó az emberismeretem. Egyes helyzetekben pontosan tudom, hogy az adott, férfi tárgyalópartnerem hogyan viszonyul hozzám. Ilyenkor a hagyományos női szerepemet veszem elő, mert arra van éppen szükség. Ennek persze rengeteg előnye van. Azt a női energiát, azt a kis finomságot, amit egy nő tud adni, egy férfi például nem tudja megvalósítani egy üzleti tárgyaláson. Az előkészítő, hangulati ráterelést a legtöbb férfi – legalábbis tapasztalataim szerint – nem tudja ennyire rugalmasan kezelni. Ösztönösen több megérzése van egy nőnek, amit akár tárgyalás közben is „le tud venni” és úgy tudja irányítani a megbeszélést. Úgy érzem, én elég jól tudom ezeket a tárgyalásokat menedzselni, illetve adott esetben konfliktusokat is tudok finoman, a nőiességemmel átlendíteni, amit két, egymásnak feszülő férfi sokszor nem tud megtenni. Szóval én nem látom ezt különösebben nehéznek, inkább előnyként élem meg – nálam egyébként is mindig félig tele a pohár.

Éltél és dolgoztál Kanadában, ami sok tekintetben egy egészen más kultúra. Az elején biztosan voltak nehéz pillanatok. Hogyan élted meg ezeket?

Kamrás Ria: Kanadába egyfajta bevándorlóként mentem, és egy teljesen új életet kezdtem. Persze tudtam valamilyen szinten angolul, de az akcentusom azért mindig érezhető és hallható volt. Nem volt kapcsolati tőkém, ami kezdetben nagyon nehéz volt, hiszen nem ott jártam iskolába, nem ott kezdtem a szakmai munkámat, vagyis teljesen a nulláról kellett építkeznem. Ezt a fajta másságomat én mégis előnyként éltem meg. A kulturális különbséget szerencsére gyorsan a javamra fordítottam, és igyekeztem nem azon siránkozni, hogy milyen nehéz egy idegen országban karriert építeni. Elég gyorsan rájöttem arra, hogy ez egy megkülönböztetés, és ezt elkezdtem a kommunikációmban is használni. Ha valakit például vissza kellett hívnom, akivel már egyszer találkoztam, akkor úgy mutatkoztam be, hogy: „Szia, Kamrás Ria vagyok! Tudod, az az európai hölgy, akinek az a cuki akcentusa van”. Innentől kezdve mindenki tudta, hogy ki vagyok, ráadásul volt egy jó alaphangulata a beszélgetésnek. Ezt nem hátrányként éltem meg, nem rejtegettem, hanem inkább kidomborítottam és az előnyömmé változtattam.

Hogyan viszonyultak hozzád, miután az üzleti életben is ismert lettél?

Kamrás Ria

Kamrás Ria az élethez is mosolyogva áll hozzá

Kamrás Ria: Szerencsére viszonylag hamar sikerült beépülnöm az üzleti világba, sőt pár hónappal az érkezésem után már egy helyi újság is megkeresett, hogy szeretnének interjút készíteni velem. Talán pont azért találtak érdekesnek, mert mindig felvállaltam, hogy európai hátterű vagyok. A kapcsolati tőke hiánya persze nehéz volt, de mivel elég nyitott vagyok, és nagyon könnyen ismerkedem, ezért egyik kapcsolatból a másikba minden különösebb nehézség nélkül át tudtam evezni. De ez szerintem elsősorban nem is kulturális, hanem emberi karakter kérdése. Egyrészt törekszem arra, hogy nyomokat hagyjak az emberekben, másrészt igyekszem úgy bánni másokkal, ahogy én is szeretném, hogy velem bánjanak. Ezáltal évekre, akár évtizedekre is vissza tudok nyúlni a kapcsolati tőkében és erre minden nap van példa. Nemrégiben is úgy kerestek meg külföldről, hogy az illetővel hosszú évekig nem is beszéltem. Bár jó üzleti kapcsolatban voltunk, az ajánlata mégis a derült égből érkezett. Ez egy nagyon jó érzés, és egyben egy pozitív megerősítés is. Az üzleti életben mindig úgy kell viszonyulni a felekhez, hogy bármikor vissza lehessen menni. Nekem ezek az alapelveim, és ez nem országhatár függő. Azt gondolom, hogy ezt csak így érdemes csinálni.

Mi az a plusz, amit elhoztál magaddal akár Kanadából, akár egy korábbi munkahelyedről?

Kamrás Ria: Sohasem gondoltam a kinti évekre privilégiumként, így inkább a tapasztalatom és a dolgok más megközelítése volt az, amit először észrevettek rajtam hazaérkezésem után. Amit megtanultam Kanadában és az észak-amerikai kultúrában, az a sokkal pozitívabb világszemlélet – ez egy kardinális különbség.

Én a problémákat nem problémának tekintem, hanem megoldandó feladatoknak. Van is erre egy jó mondás, miszerint: ha az élet dob feléd egy citromot, csavard ki és csinálj belőle limonádét. Én e szerint élem az életemet.

Ez persze nem jelenti azt, hogy sosem vagyok rosszkedvű és nem ütközöm nehézségekbe. Néha nekem is ugyanúgy fáj a fejem és ugyanolyan nehéz. De a megoldás lehetősége mindig lendületet ad ahhoz, hogy továbbmenjek, és újabb eredményeket érjek el.

Hasonlóan komoly megtapasztalás volt az, amit kint már évtizedek óta tanítanak, vagyis: az ember az élete végéig folyamatosan tanul. Ez a „lifetime learning” Európában akkoriban még nem volt trend, de most már egyre többen tanítják itthon is. Én már akkor azt vallottam, hogy folyamatosan tanulni, szívni kell az információkat magunkba – minden élethelyzetből és minden kapcsolatból. Azóta is így élem az életemet; képzésekre járok, igyekszem olvasni, bár sajnos nem annyit, mint amennyit szeretnék. Amikor van egy kis időm, sok szakmai cikket olvasok; elsősorban a személyiségfejlesztés, a karaktervizsgálat, az emberi viselkedések, üzleti és emberi viszonyok érdekelnek. Ezt napi szinten is jól lehet alkalmazni, úgyhogy én hiszek az élethosszig tartó tanulásban. A gyerekeimet és a kollégáimat is szeretném ebbe az irányba terelni, úgyhogy remélem, hogy a környezetemben sokan találnak még ebben inspirációt.

Ha tanácsot kellene adnod más nőknek, mi lenne az?

Kamrás Ria: A legfontosabb szerintem az, hogy önmagát találja meg mindenki. Ez persze nem úgy megy, hogy leülünk egy sarokba és éveken keresztül ezen agonizálunk, hanem munka és tanulás közben, illetve különböző élethelyzetekben. Az önsajnálat helyett menj előre és állíts fel új célokat! Nyilván ezt sokkal nehezebb megtenni tizenéves korban, mint érettebb fejjel, de ha megtörténik ez a felismerés, akkor sokkal tudatosabban tudjuk élni az életünket. A fiatalokban manapság felborult az értékrend, sokan a szelfikben élnek és úgy próbálnak elképzelni maguknak egy műéletet, vagy éppen irigykedve nézik mások műéletét. Ilyenkor sokat segíthet 1-2 érettebb nő a környezetükben, akik segítségével fejlődhet a személyiségük. Egyáltalán nem szégyen, ha nehézségünk, problémánk van, de fontos, hogy legyen olyan ember, akitől tudunk tanácsot, iránymutatást kérni.

Ne típussá váljunk, hanem saját magunkká! Az mindig jó, ha vannak olyan személyek, akik valamiért szimpatikusak, de soha ne akarj olyan lenni, mint XY. Ezek jók és motiválók, de nem kell egy az egyben lemásolnunk egy másik embert. Ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy nincs két egyforma személyiség sem. Alapvető karakterünk van, ezt az évek során különféle környezeti, családi, baráti vagy munkahelyi hatások érik. Fontos, hogy olyan környezetben élj és munkahelyen dolgozz, ahol úgy és abba az irányba hatnak rád, ahogyan te azt szeretnéd. Ezért is mondom mindig azt, hogy ha egy munkahelyen nem érzed jól magad, akkor lépj tovább. Életünk nagy részét itt töltjük, ezért ha a kollégák nem a mi értékrendünk szerint élnek és hatnak ránk, az csak torzítani fog és más irányba visz el minket. Olyat csinálj, amit szeretsz, és ott dolgozz, ahol szeretsz! Az én tanácsom tehát: a mindennapokban találd meg önmagad és légy boldog! És persze olvass sokat. (nevet)


Kamrás Ria legutóbb arról beszélt, hogyan tudja megtartani az egyensúlyt a munka és a család között. Ha még nem olvastad az interjút, ITT megteheted.

Comments are closed.