MENU

Cars
Tag Archive

Kamrás Ria

111

Kamrás Ria – Örömperceket mindenkinek!

Gondolatok

2014-08-17

Ezúton szeretnék köszönetet mondani munkatársaimnak, akikre nem csak közös üzleti és környezeti törekvéseink elérésében számíthatok az év minden napján, hanem akkor is, amikor az iroda falain kívül, emberi oldalunkról kell tanúbizonyságot tenni.

“Büszke vagyok, hogy egy olyan cég vezetője lehetek, ahol már-már szokássá, sőt rendszeresen felmerülő igénnyé vált, hogy segítsünk!”

Hogy összefogással rászoruló családok életét tegyük élhetőbbé, hogy nélkülöző gyerekek mindennapjaiba csempésszünk egy kis melegséget, sőt, néha még a gazdátlan négylábúakra is tudunk egy kis figyelmet fordítani. Most azonban még a szokásosnál is nagyobb büszkeséget érzek, mert a csapatom összefogásának köszönhetően olyan sok adomány gyűlt össze, hogy az eredetileg tervezettnél sokkal több rászorulónak jutott tőlünk egy kis kedvesség karácsony előtt!

Cserépváraljához személyes kötődésem van, hiszen a szüleim a régóta ott élnek, és bizony gyakran számolnak be arról, hogy a kis közösségükben milyen nehéz sorsú családok küzdenek a túlélésért. Úgy gondoltam, hogy ők is megérdemlik, hogy szeretetteljes karácsonyuk legyen, így tartós élelmiszerekkel, ruhákkal és egyéb létfontosságú dolgokkal felpakolva ellátogattunk a kis településre. Körülbelül 10 rászoruló háztartásnak készültünk karácsonyi meglepetéscsomaggal. A törődésért cserébe olyan megható fogadtatást kaptunk, ami mindannyiunk szívét meglágyította. Leírhatatlan élmény volt látni az őszinte örömöt az arcukon… ezekért a pillanatokért megéri felülemelkedni a mindennapok nehézségein.

Kamrás RiaKamrás Ria

Lelkes kollégáimnak köszönhetően azonban annyira sok felajánlás érkezett még a cserépváraljai látogatást követően is, hogy alkalmunk nyílt még két intézményt támogatni. Játékokat és ruhákat vittünk a Kőbányai Komplex Óvoda és Általános Iskola Készségfejlesztő Speciális Szakiskola hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő tanulóinak. Az érkezés pillanatában már azzal szembesültünk, hogy nem számít, mennyire nehéz az életük, rengeteg szeretet képesek adni, és minden apróságnak és odafigyelésnek örülni tudnak. Talán ez hiányzik leginkább a mai társadalomból.

Végül személyesen látogattunk el Magyarország első gyermek hospice házába (a pécsi Dóri Házba) ahová a ruhák mellett készpénzadományt is vihettünk.Az adomány körút végén még a gazdátlan kutyusokra is tudtunk egy kis figyelmet szentelni: az Állat és Ember Alapítvány gazdátlan négylábúi számára gyűjtöttünk sok-sok puha, meleg takarót és párnát.

Kamrás Ria

Olvass Tovább

Kamrás Ria

73

Kamrás Ria – Előgondoskodás, biztonság, szeretet

Gondolatok

2014-08-13

Megosztok veletek egy történetet, amit nem sokkal a mi faültetési programunk megszületése után ajánlott a figyelmembe egy kedves ismerősöm. Amikor ezt a történetet elolvastam, már biztosan tudtam, hogy jó úton járunk, hiszen a fa minden esetben hosszú távú befektetés. Egyfajta előgondoskodás. Olvassátok el Ti is! És ültessetek fát!

Kamrás Ria faültetés

“Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:

– Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában…

– Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokba nagyon hamar eltudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja, van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat, és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot…

Az autó halad a tavaszi verőfényben… a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem és megálltam. Az utasom a reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat, aki a diófákat ültette…

Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.

Járható út… Megyek, én is veszek tíz facsemetét!”

Böjte Csaba tiszteletes

 

Olvass Tovább