MENU

interjú
Tag Archive

Fontos, hogy az ember megélje az adás örömét

Gondolatok

2017-07-19

~ Kamrás Ria blog ~

Engedjétek meg, hogy ezúttal egy részletet hozzak legutóbbi interjúmból, amelyben nemcsak inspiráló történetekről és egyéb érdekességekről volt szó, hanem arról is, hogyan és mivel töltekezem, illetve miért is hiszek annyira a pozitív energiákban.


Te egy nagyon energiákban „hívő” ember vagy. Ez mikor kezdődött nálad? Lehet egyáltalán egy konkrét ponthoz kötni az életedben?

Kamrás Ria: Nem. Szerintem, ahogy az ember halad előre, úgy válik egyre tudatosabbá, egyre több információja, tapasztalata van önmagáról, másokról és a világról. Azt gondolom, hogy én fiatalon is ilyen voltam, csak valahogy nem volt tudatos. Mindaz, ami vagyok, egy velem született, hozott dolog. Az persze már más kérdés, hogy én mit kezdek ezzel. Mindenki máshogy működik, a kérdés csak az, hogy mit kezdünk azokkal a hatásokkal és ingerekkel, amik érnek minket.

Mit gondolsz, így visszagondolva téged milyen hatások értek az életed során? Ezekből mit vittél magaddal?

Kamrás Ria: Mivel rengeteg helyen éltem, így rengeteg hatás is ért, különböző attitűdű emberekkel találkoztam. Bár mindenki másképp kezeli ezeket a hatásokat, én igyekszem beépíteni az életembe és a saját, illetve a környezetem hasznára fordítani. Az ilyen jellegű személyes megtapasztalások egyik legfontosabb része szerintem az, hogy az ember megélje az adás örömét – legyen az energia, tanács, vagy akár egy jó szó. Sokan azt hiszik, hogy az adás veszteséget jelent, én azonban pont az ellenkezőjét vallom. Az ilyen típusú adás számomra egyfajta töltekezés is. Rövidtávon persze előfordul, hogy kimerülök, elfáradok, de ez ezzel jár.

Ilyenkor mi szokott feltölteni?

kamrás ria

Kamrás Ria: Mostanában a főzés is nagyon feltölt

Kamrás Ria: Sokat segít az, ha látom a befogadást a másik oldalon, illetve ha látom azt, hogy ebből valaki táplálkozni, építkezni tud. Ez egy olyan visszacsatolás, ami megerősít abban: igenis érdemes adni. Elképesztően jó érzés, ha sikerül kimozdítani valakit egy rossz pályáról, még ha csak egy lépéssel is. A töltekezés nem egyszerű. Nehéz megtalálni azt a bizonyos arany középutat; a több alvás, pihenés olyan könnyen kimondott szavak, de a valóságban és a gyakorlatban sokszor nehéz megvalósítani. Nincs varázsgömböm, amivel töltekezem, inkább az egészséges kombinációt szeretem mindenből. Van, amikor arra van szükségem, hogy nagyokat sétáljak, esetleg csöndben legyek, és van, amikor inkább olvasni van kedvem. Az utóbbi időben rákaptam a főzésre, ami csak azért borzasztó, mert hirtelen mindenki másnak kiesett a fakanál a kezéből (nevet). De lehet, hogy ez is része annak, hogy adsz. A gyerekeim fogalmazták ezt meg a legjobban, amikor azt mondták: azért ízlik nekik annyira a főztöm, mert benne van a szeretetem. Mi ez, ha nem egyfajta energia? A ráfordított és együtt töltött idő, a beszélgetés – lehet, hogy ettől működik olyan jól ez a dolog. Bár nem szeretnék szakácsnő lenni, azért ez is egy jó fajta kikapcsolódás.

A non-stop munkavégzés és elérhetőség világában hogyan és mennyire „kapcsolod ki” magad?

Kamrás Ria: Este pl. mindig lehalkítom a telefonomat. Nem hiszem azt, hogy nélkülözhetetlen vagyok, mert nem vagyok az. Szerintem fontos, hogy az ember ne legyen a nap 24 órájában elérhető. Ezt a kapcsolati – baráti és munkatársi – köröm is tiszteletben tartja, így csak vészhelyzet esetén keressük egymást késő este, hétvégén. Úgy gondolom, hogy kell ennyi töltekezés mindenkinek. Ugyanakkor, ha a helyzet úgy kívánja, vagy egy-egy ember azt igényli, hogy beszéljünk, akkor természetes, hogy ott vagyok. Ilyenkor ez már nem munka, hanem segítség, adás. Egyébként is az hív és azt „fogadom be”, akit én akarok – ebben is elég tudatos vagyok már.


Kik és mik inspirálnak engem? Például olyan emberek, mint Györgyi. Amennyiben lemaradtál legutóbbi bejegyzésemről, ITT újra elolvashatod!

Ha még több motivációra és inspirációra vágysz, látogass el Twitter oldalamra!

Olvass Tovább

Kamrás Ria – Inspiráló személyek az életemben – A mi Györgyink

Gondolatok

2017-07-05

~ Kamrás Ria blog ~

“Mindig arra törekszem, hogy nyomot hagyjak az emberekben, motiváljam, inspiráljam őket. Csodálatos dolog az, ha ez kölcsönösen is megtörténik; ezért örülök nagyon, amikor olyan személyekkel találkozom, akikről elmondhatom: engem is inspirálnak.”


Az egyik ilyen találkozásom kb. egy évvel ezelőtt történt, amikor a kisebbik fiam számára kerestem alternatív megoldásokat. Egészségügyi gondjai voltak, én pedig kerestem a miérteket: a múltban, az életünkben, az ő kis életében. Azt tudni kell, hogy én mindig szeretem a dolgokat összefüggésükben látni. Hiszem azt, hogy sohasem egy adott pillanatot kell tudni kiemelni, hanem teljes vizsgálat szükséges. Ehhez azonban szükségem volt egy külső segítségre, mert úgy éreztem: én túl közel és túl elfogult vagyok – elvégre óhatatlan, hogy az ember a saját gyerekével (és persze önmagával) mindig elfogultabb. Végül az egyik ismerősöm ajánlott egy hölgyet, aki kineziológiával foglalkozik. Nos, sok kineziológussal találkoztam már, de ő egészen másnak, valahogy sokkal többnek bizonyult annál. EMBER, csupa nagybetűvel.

Néha kell, hogy tükröt tartsanak elénk

kamrás riaElvittem hozzá az én 14 éves, kamasz fiamat, aki ekkor már az „utálok mindent és mindenkit, ne cipelj el újabb helyre” fázisban volt. De én azért megpróbáltam még egyszer fellendíteni a kis lelkét és végül rábeszéltem, hogy találkozzon Györgyivel. A fiam persze már a testtartásával jelezte, mennyire nyűg ez neki: lógott keze, lába, még a szemkontaktust is teljesen kerülte. Aztán Györgyi elkezdte kérdezni, és olyan zseniálisan csinálta! Elmondta neki, hogy megérti, ez mekkora nyűg neki és teljesen igaza is van. De közben azt is elmondta, hogy nem minden gyerek anyukája próbál meg ilyen sok mindent, ezért pedig igazán hálás lehet. Innentől kezdve pedig az ő döntése, hogy befogadja-e mindazt, amit mond vagy sem. És ezt annyira az ő szintjén mondta, de nem megalázóan, hanem tiszta kommunikációval! Félelmetes volt, amit 35-40 perc múlva tapasztaltam: a gyerekem változtatott a testtartásán, felvette a szemkontaktust, elkezdett reagálni az ő kis módján. A legmegrázóbb pillanat az volt, amikor egy óra után felálltunk, majd a fiam odament Györgyihez és megölelte. Györgyi valószínűleg sok olyan dolgot nyitott meg a fiamban, ami aztán végül egy ilyen reakcióhoz vezetett.

Úgyhogy az elmúlt időszakban ő volt az egyik olyan ember, aki után nem jutottam szóhoz. Olyan hatást tett a gyerekem életére, ezáltal rám is, amire azt mondom, hogy nem egyszerűen a munkáját végezte, hanem sokkal többet adott annál. Azóta mind nagyon sokat köszönhetünk neki. Én azt vallom, hogy időnként szükség van egy külső, objektív emberre, akiben meg tudsz bízni, aki érdekmentesen képes tükröt tartani eléd, illetve adott esetben kibillenteni egy rossz pályáról, ahová beálltál. Nekem Györgyi az, aki sok kis apró momentumot adott és olyan kérdést tudott feltenni, ami által képes voltam újragondolni egy-egy elképzelésemet, véleményemet egy adott témáról.

Olvass Tovább

Kamrás Ria üzletről, sikerekről és önmagunk megismeréséről

Gondolatok

2017-05-24

~ Kamrás Ria blog ~

A problémák csak megoldandó feladatok – vallja Kamrás Ria, s ennél jobban össze sem foglalhatta volna azt a fajta életszemléletet, amely szerint éli a mindennapjait. Riánál mindig félig tele a pohár, az élethez és az emberekhez való pozitív hozzáállását pedig igyekszik másoknak, így közvetlen munkatársainak is átadni.


Mennyire nehéz ma nőként, női vezetőként érvényesülni?

Kamrás Ria: Nem érzek különbséget. Mindig is emberekkel foglalkoztam, így elmondhatom, hogy elég jó az emberismeretem. Egyes helyzetekben pontosan tudom, hogy az adott, férfi tárgyalópartnerem hogyan viszonyul hozzám. Ilyenkor a hagyományos női szerepemet veszem elő, mert arra van éppen szükség. Ennek persze rengeteg előnye van. Azt a női energiát, azt a kis finomságot, amit egy nő tud adni, egy férfi például nem tudja megvalósítani egy üzleti tárgyaláson. Az előkészítő, hangulati ráterelést a legtöbb férfi – legalábbis tapasztalataim szerint – nem tudja ennyire rugalmasan kezelni. Ösztönösen több megérzése van egy nőnek, amit akár tárgyalás közben is „le tud venni” és úgy tudja irányítani a megbeszélést. Úgy érzem, én elég jól tudom ezeket a tárgyalásokat menedzselni, illetve adott esetben konfliktusokat is tudok finoman, a nőiességemmel átlendíteni, amit két, egymásnak feszülő férfi sokszor nem tud megtenni. Szóval én nem látom ezt különösebben nehéznek, inkább előnyként élem meg – nálam egyébként is mindig félig tele a pohár.

Éltél és dolgoztál Kanadában, ami sok tekintetben egy egészen más kultúra. Az elején biztosan voltak nehéz pillanatok. Hogyan élted meg ezeket?

Kamrás Ria: Kanadába egyfajta bevándorlóként mentem, és egy teljesen új életet kezdtem. Persze tudtam valamilyen szinten angolul, de az akcentusom azért mindig érezhető és hallható volt. Nem volt kapcsolati tőkém, ami kezdetben nagyon nehéz volt, hiszen nem ott jártam iskolába, nem ott kezdtem a szakmai munkámat, vagyis teljesen a nulláról kellett építkeznem. Ezt a fajta másságomat én mégis előnyként éltem meg. A kulturális különbséget szerencsére gyorsan a javamra fordítottam, és igyekeztem nem azon siránkozni, hogy milyen nehéz egy idegen országban karriert építeni. Elég gyorsan rájöttem arra, hogy ez egy megkülönböztetés, és ezt elkezdtem a kommunikációmban is használni. Ha valakit például vissza kellett hívnom, akivel már egyszer találkoztam, akkor úgy mutatkoztam be, hogy: „Szia, Kamrás Ria vagyok! Tudod, az az európai hölgy, akinek az a cuki akcentusa van”. Innentől kezdve mindenki tudta, hogy ki vagyok, ráadásul volt egy jó alaphangulata a beszélgetésnek. Ezt nem hátrányként éltem meg, nem rejtegettem, hanem inkább kidomborítottam és az előnyömmé változtattam.

Hogyan viszonyultak hozzád, miután az üzleti életben is ismert lettél?

Kamrás Ria

Kamrás Ria az élethez is mosolyogva áll hozzá

Kamrás Ria: Szerencsére viszonylag hamar sikerült beépülnöm az üzleti világba, sőt pár hónappal az érkezésem után már egy helyi újság is megkeresett, hogy szeretnének interjút készíteni velem. Talán pont azért találtak érdekesnek, mert mindig felvállaltam, hogy európai hátterű vagyok. A kapcsolati tőke hiánya persze nehéz volt, de mivel elég nyitott vagyok, és nagyon könnyen ismerkedem, ezért egyik kapcsolatból a másikba minden különösebb nehézség nélkül át tudtam evezni. De ez szerintem elsősorban nem is kulturális, hanem emberi karakter kérdése. Egyrészt törekszem arra, hogy nyomokat hagyjak az emberekben, másrészt igyekszem úgy bánni másokkal, ahogy én is szeretném, hogy velem bánjanak. Ezáltal évekre, akár évtizedekre is vissza tudok nyúlni a kapcsolati tőkében és erre minden nap van példa. Nemrégiben is úgy kerestek meg külföldről, hogy az illetővel hosszú évekig nem is beszéltem. Bár jó üzleti kapcsolatban voltunk, az ajánlata mégis a derült égből érkezett. Ez egy nagyon jó érzés, és egyben egy pozitív megerősítés is. Az üzleti életben mindig úgy kell viszonyulni a felekhez, hogy bármikor vissza lehessen menni. Nekem ezek az alapelveim, és ez nem országhatár függő. Azt gondolom, hogy ezt csak így érdemes csinálni.

Mi az a plusz, amit elhoztál magaddal akár Kanadából, akár egy korábbi munkahelyedről?

Kamrás Ria: Sohasem gondoltam a kinti évekre privilégiumként, így inkább a tapasztalatom és a dolgok más megközelítése volt az, amit először észrevettek rajtam hazaérkezésem után. Amit megtanultam Kanadában és az észak-amerikai kultúrában, az a sokkal pozitívabb világszemlélet – ez egy kardinális különbség.

Én a problémákat nem problémának tekintem, hanem megoldandó feladatoknak. Van is erre egy jó mondás, miszerint: ha az élet dob feléd egy citromot, csavard ki és csinálj belőle limonádét. Én e szerint élem az életemet.

Ez persze nem jelenti azt, hogy sosem vagyok rosszkedvű és nem ütközöm nehézségekbe. Néha nekem is ugyanúgy fáj a fejem és ugyanolyan nehéz. De a megoldás lehetősége mindig lendületet ad ahhoz, hogy továbbmenjek, és újabb eredményeket érjek el.

Hasonlóan komoly megtapasztalás volt az, amit kint már évtizedek óta tanítanak, vagyis: az ember az élete végéig folyamatosan tanul. Ez a „lifetime learning” Európában akkoriban még nem volt trend, de most már egyre többen tanítják itthon is. Én már akkor azt vallottam, hogy folyamatosan tanulni, szívni kell az információkat magunkba – minden élethelyzetből és minden kapcsolatból. Azóta is így élem az életemet; képzésekre járok, igyekszem olvasni, bár sajnos nem annyit, mint amennyit szeretnék. Amikor van egy kis időm, sok szakmai cikket olvasok; elsősorban a személyiségfejlesztés, a karaktervizsgálat, az emberi viselkedések, üzleti és emberi viszonyok érdekelnek. Ezt napi szinten is jól lehet alkalmazni, úgyhogy én hiszek az élethosszig tartó tanulásban. A gyerekeimet és a kollégáimat is szeretném ebbe az irányba terelni, úgyhogy remélem, hogy a környezetemben sokan találnak még ebben inspirációt.

Ha tanácsot kellene adnod más nőknek, mi lenne az?

Kamrás Ria: A legfontosabb szerintem az, hogy önmagát találja meg mindenki. Ez persze nem úgy megy, hogy leülünk egy sarokba és éveken keresztül ezen agonizálunk, hanem munka és tanulás közben, illetve különböző élethelyzetekben. Az önsajnálat helyett menj előre és állíts fel új célokat! Nyilván ezt sokkal nehezebb megtenni tizenéves korban, mint érettebb fejjel, de ha megtörténik ez a felismerés, akkor sokkal tudatosabban tudjuk élni az életünket. A fiatalokban manapság felborult az értékrend, sokan a szelfikben élnek és úgy próbálnak elképzelni maguknak egy műéletet, vagy éppen irigykedve nézik mások műéletét. Ilyenkor sokat segíthet 1-2 érettebb nő a környezetükben, akik segítségével fejlődhet a személyiségük. Egyáltalán nem szégyen, ha nehézségünk, problémánk van, de fontos, hogy legyen olyan ember, akitől tudunk tanácsot, iránymutatást kérni.

Ne típussá váljunk, hanem saját magunkká! Az mindig jó, ha vannak olyan személyek, akik valamiért szimpatikusak, de soha ne akarj olyan lenni, mint XY. Ezek jók és motiválók, de nem kell egy az egyben lemásolnunk egy másik embert. Ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy nincs két egyforma személyiség sem. Alapvető karakterünk van, ezt az évek során különféle környezeti, családi, baráti vagy munkahelyi hatások érik. Fontos, hogy olyan környezetben élj és munkahelyen dolgozz, ahol úgy és abba az irányba hatnak rád, ahogyan te azt szeretnéd. Ezért is mondom mindig azt, hogy ha egy munkahelyen nem érzed jól magad, akkor lépj tovább. Életünk nagy részét itt töltjük, ezért ha a kollégák nem a mi értékrendünk szerint élnek és hatnak ránk, az csak torzítani fog és más irányba visz el minket. Olyat csinálj, amit szeretsz, és ott dolgozz, ahol szeretsz! Az én tanácsom tehát: a mindennapokban találd meg önmagad és légy boldog! És persze olvass sokat. (nevet)


Kamrás Ria legutóbb arról beszélt, hogyan tudja megtartani az egyensúlyt a munka és a család között. Ha még nem olvastad az interjút, ITT megteheted.

Olvass Tovább

Nőként és anyaként az üzleti életben – Kamrás Ria interjú

Gondolatok

2017-05-05

~ Kamrás Ria ~

Kamrás Ria sikeres üzletasszony, coach, mentor, ám mindenekelőtt nő és anya. Saját elmondása szerint sem egyszerű lavírozni a munka és a család között, mégis szerencsésnek érzi magát, hiszen azt csinálhatja, amit igazán szeret.

Hogyan tudod megtartani az egyensúlyt a munka és a család között?

Kamrás Ria: Ha egy tökéletes világban élnénk, akkor azt mondanám, hogy természetesen mindenre van időm és a gyerekeim mindig annyit kapnak belőlem, amennyit szeretnének. Ez persze csak egy tökéletes világban van így, amúgy pedig olyan kihívás ez, ami mindig éberen tart. Nem lehet jó tanácsot adni, fontos, hogy jól működjenek a szenzoraink. Vannak olyan időszakok, amikor a munkahely és az ottani problémák megkívánják azt, hogy fizikálisan vagy fejben többet legyek ott. És persze vannak olyan periódusok is, amikor érzem, hogy több időt igényel a családom. A kisebbik fiam most kamaszodik, ilyenkor előfordul, hogy azt mondja: szeretne velem elmenni valahová és meginni egy kávét. Ilyenkor tudom, hogy valami fontosat akar mondani, így akár egy találkozót is lemondok azért, hogy egy órát vele töltsek. Ettől függetlenül nincsen tökéletes egyensúly.

Van olyan, amit másképpen csinálnál?

Kamrás Ria: Régen sokszor előfordult, hogy a kocsiban utazva a gyerekeim valamit szerettek volna elmondani, de folyamatosan csörgött a telefonom. Egy idő után azt mondta a kisebbik fiam, hogy „téged nem is érdekel, hogy mi van velem”. Ez a mai napig marcangol, viszont egyben egy nagyon nagy felkiáltójel is volt. Hiszem, hogy a gyerek is tanítja a szülőt; én ezzel az egy mondattal nagyon nagy tanítást kaptam a gyerekemtől és azóta sokkal jobban odafigyelek erre. Bár a múltat nem tudom megváltoztatni, egyet mégis tudok: nyíltan beszélni ezekről a dolgokról. Hiszem azt, hogy az ember hibázhat – én is, ők is. Ezt fel kell vállalni, és ha megbeszéljük, akkor előbbre vagyunk, mintha besöpörnénk mindent a szőnyeg alá. Ez az egyensúly olyan, mint egy csónak a hullámzó tengeren: egyszer egy kicsit feljebb van, egyszer egy kicsit lejjebb. Időnként becsap a víz, máskor fel is borulhatsz, és úgy érzed, hogy itt a vég. Ez egy folyamatos balanszírozás. Azt gondolom, hogy egy nő a gyereke megszületésével meg is szerzi ezeket a belső indíttatásokat, amelyek olyan erősek, hogy ha akarja, akkor megtalálja a módot arra, hogy anyaként és felkészült, erős vezetőként egyaránt helytálljon.

Mennyivel nehezebb, másabb anyaként?

Kamrás RiaKamrás Ria: Én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen lenne anélkül? Ez az opció nem opció. A nagyobbik fiam egyszer azt mondta: „nagyon szeretném, hogyha a gyerekeimnek majd te adnád meg azokat az alapokat, mint nagymama, amit én megkaptam tőled”. Ennél jobb visszacsatolás szerintem nincs is. Ő maga mondta ki azt, hogy a következetesség és a megfelelő korlátok felállítása mellett volt neki jó gyereknek lenni. Persze hibázhatott, de egy kicsit mindig ment előre. Szerintem az anyaságban a legizgalmasabb dolog az, hogy mindig változó. Ahogy a gyereked fejlődik, te is legalább annyit, akár többet is fejlődsz vele együtt. Ezt másképp nem lehet megélni. Én nem tudom elképzelni az életemet a gyerekeim nélkül. Persze mindig viccelődöm velük, de ha pár napig nincsenek otthon, azonnal hiányérzetem támad. Sokkal nehezebb lenne az életem nélkülük.

A fiaid mennyire önállóak az életben, döntéseik meghozatalában?

Kamrás Ria: A gyerekeim nagyon önállóak. A nagyobbik fiam a gimnázium utolsó évét például Kanadában töltötte, a kisebbik fiam pedig már másodszor ment külföldre tanulni. Először Amerikában volt, most Kanadában tanul egy fél évet. Ezáltal nemcsak új kultúrát ismer meg, hanem nyelvet tanul, önállósodik és ez nagyon sokat fog neki jelenteni. A gyerekeim sokkal erősebbek és érettebbek, mint az átlag. Én egyébként nagy híve vagyok a korai önállósodásnak. A nagyobbik fiam 10 évesen kezdett el vízilabdázni, ő ekkor már vitte magával az öccsét a Margitszigetre, utána pedig a kisebbik gyerekem is önállóan járt busszal. Az önálló iskolába járást nagyon korán megtanulták, illetve azt is, hogy mindent szabad, persze bizonyos korlátokon belül. Nekem az az alapelvem, hogy csinálhat bármit, csak tudjak róla, így baj esetén meg tudom védeni és ki tudok állni mellette.

Segítesz nekik, vagy inkább hagyod, hogy a saját fejük után menjenek?

Kamrás Ria: Anyaként szerintem nagyon fontos, hogy ne mi hozzuk meg a döntést – a személyiségem miatt ez nekem nagyon nehéz, de dolgozom rajta. Tudni kell irányítani a háttérből, ugyanakkor meg kell tanulni visszavonulót fújni bizonyos helyzetekben. Én abban hiszek, hogy nekik kell végigmenni az úton. Ha jó hátteret kapnak, olyat, ahol hibázhatnak, de újra is kezdhetnek dolgokat, az később nagyon jó alap lesz nekik. A sport például nagy önállóságot és tudatosságot adott a gyerekeimnek. A nagyobbik fiam élen járt ebben, a kisebbik pedig már ezt látta. Próbálom azt tanítani nekik, hogy minden döntésnek, cselekvésnek és nem döntésnek is van következménye. Én inkább összefüggéseket tanítok nekik. Mindentől megvédeni őket nem szabad, nem is lehet és nem is akarom, mert ezek azok a tapasztalatok, amelyekből később tanulhatnak. Nem tudunk mindig napsütésben élni, mert akkor sosem aludnánk.

Szoktad őket terelgetni, ha esetleg rossz irányba indulnak el?

Kamrás Ria: Bár a fiaim között csak öt év különbség van, mégis teljesen különbözőek, máshogy funkcionálnak. A kisebb fiamnál nem működött az, ami a nagyobb gyerekemnél igen, és ez nagyon nagy felismerés volt. Bár a kisebbik gyerekem is ugyanazt a mintát látja, nála mégis más eszközökhöz kell nyúlnom. Még több önvizsgálatot kellett tartanom és rá kellett jönnöm, hogy másképp kell őket „irányítgatnom”. Szülőként nagyon nehéz végignézni, ha falnak mennek és koppannak egyet. Sokkal nehezebb, mintha én szenvednék. De ez is az élet része. Mit tudok én tenni? Ott vagyok egyfajta védőhálóként, akire baj esetén mindig számíthatnak.

Milyen értékeket szeretnél átadni nekik?

Kamrás Ria: Elsősorban a pozitív gondolkodást, az élethosszig tartó tanulást és a szorgalmat. Nem elég „mindent megtenni” elméletben, a gyakorlatban is meg kell tennünk mindent. Fontosnak tartom, hogy olyat csináljanak, amit szeretnek. Nem kényszeríthetem őket olyan pályára, ami nem nekik való, amiben csak szenvednek. Nem szabad csak a fizetésért élni és dolgozni, mert szerintem az nem egészséges. Fontos, hogy azt csináljuk, amit élvezünk és addig, ameddig élvezzük. Én például azért nem tudok kikapcsolni, mert nem is akarok. Elvégre miért ne akarnám azt csinálni, amit szeretek? A gyerekeimnek is ugyanezt tanítom. Az egyik mottóm: úgy élj és viselkedj, ahogy Te is elvárnád a másiktól. Az embernek mindig érdemes valami jót tenni, valami pluszt adni, hiszen ezek hosszútávon sokkal jobban kifizetődnek.

Olvass Tovább

Álmoktól a célok eléréséig – Kamrás Ria interjú

Gondolatok

2016-09-26

Kamrás RiaMi kell a sikerhez? Ismertség, esetleg zseniális ötletek?

Egy sikeres vállalat összességében sok mindenből tevődik össze. Nemcsak egy kiváló kapcsolatrendszer szükséges, de egy jó üzlettárs, tudás, megfelelő szakemberek, elhivatottság és természetesen motiváltság. Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk céljaink eléréséhez, reálisan kell látnunk a világot, és ehhez mérten tervezni. Mindig tudom, mit szeretnék, és hogy miért küzdök. Már fiatalon tudtam, hogy bárki lehet a saját szerencséjének kovácsa, csak akarat és a környezetünk pozitív támogatása kell hozzá. Úgy gondolom, egy sikeres üzletasszonynak maximális tudással és képességekkel is kell rendelkeznie a szakmáján belül, és fontos a fejlődés is, hiszen több területen is képzettnek kell lenni.

Hogyan éred el a céljaid, milyen praktikáid vannak?

Ha kitűzöl magad elé egy célt, akkor fontos, hogy mindig mindent tegyél meg annak érdekében, hogy azt el is érd. Nem szabad letérni az útról, még akkor sem, ha valaki megpróbál eltéríteni. Ha felébred benned a motiváció, akkor szinte bármit elérhetsz, mindössze csak tervezd meg a célhoz vezető utat, szabj egy határidőt és máris közelebb kerülsz álmaid megvalósításához. Az apró lépések, a koncepció megalkotása lendületet ad majd a folytatáshoz és még motiváltabbá válsz majd, a sikerélményeknek köszönhetően pedig még több erőt fogsz magadban érezni ahhoz, hogy nagyobb „kalandok” elébe nézz. Az évek során igyekeztem hasonlóképpen cselekedni, de itt fontos megemlítenem, hogy ezek a sikerek nem következhettek volna be, ha nincs mellettem egy biztos háttér, a családom.

Hogy érzed, a te álmaid megvalósultak?

Úgy érzem, hogy azon szerencsés emberek közé sorolhatom magam, akiknek álmai valóra váltak. Persze ez azért nem olyan egyszerű, mint ahogyan leírva látszik. Van egy kedvenc idézetem, ami úgy szól, hogy „a csoda ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér”, és ez pontosan így volt nálam is. Feszegettem a határaim, próbáltam túllépni mindig egy zónát, ahhoz hogy közelebb kerüljek álmaimhoz.

A tanári pálya elvégzése után úgy éreztem, hogy ez nem elég nekem, és elkezdtem a saját rögös utamat járni. Először a családi vállalkozást irányítottam, majd ettől többre vágytam. Hoztam egy merész döntés és Amerikába költöztem. Nem bántam meg, hiszen sorsfordító jelentőségű volt ez az életemben. A kezdeti nehézségek és a nyelvi különbségek ellenére folyamatosan fejlődtem, és egymás után értek a sikerek. Felépítettem egy új életet, családot alapítottam, és mikor azt hinné az ember, hogy ezután már nem érhetik meglepetések és újdonságok, akkor jönnek csak igazán.

Mi vezetett odáig, hogy egy vállalat vezetőjévé válj?

Ahhoz, hogy megvalósuljanak terveid, sokat kell tanulnod, ami olykor könnyebben, máskor nehezebben megy. Gyakran észre sem vesszük, de tudatosan és tudat alatt is tanulunk, így mikor olyan dolgokat próbálunk ki, amelyek kudarccal végződnek, akkor se keseredjünk el, hiszen azok is jó tanulóleckék. Ezt követően fontos, hogy cselekedjünk. A döntések meghozatala olykor nagyon nehéz mindenki számára, legyen közép- vagy felsővezetőről szó, de csak így juthatsz el az álmaidhoz. Elém is gördültek ugyanúgy akadályok, de igyekeztem mindig pozitív maradni és nem megállni, kiragadni azokat a pillanatokat, amik továbblendíthetnek a nehézségeken. Sokkal rosszabb, ha nem csinálsz semmit, mert rettegsz a bukástól.

Hogyan bírod ezt a feszített tempót?

Kamrás RiaJelenleg karrierem csúcsán járok. Megteremtettünk Magyarországon egy olyan környezetvédelemmel foglalkozó startup-ot, amelynek népszerűsége és elfogadottsága olyan mértékű, hogy már 6 országban irodát nyithattunk, és programunkkal emberek ezreit bírtuk tettre Európa szerte.  Ez igazán jó érzéssel, motiváltsággal tölt el, de a sikerek rengeteg lemondással járnak és természetesen szoros időbeosztással. Olykor észre sem veszem, ahogyan elrepül egy nap. Rengeteg telefonhívás, email-ek megválaszolása, tárgyalások, meetingekre való rohangálás. Néha úgy pörögnek az órák, hogy már csak azzal szembesülök, hogy este van. Azt muszáj bevallanom –de szerintem sokan így vagyunk ezzel–, hogy az okostelefon számomra egy igazi kincs, csodatalálmány. Azt azonban ne felejtse el senki, hogy olykor érdemes „egy kis levegőt” venni, amit az elmúlt években igyekeztem „megtanulni”. Bár jómagam is maximalista vagyok és 200 százalékon pörgök, de rájöttem, hogy muszáj néha féket nyomni, és ha csak fél órára is, de egy kis szünetet tartani.

Kik állnak melletted a nehezebb napokon?

Igyekszem olyan emberekkel lenni, akik pozitívak, támogatóak, hiszen ha megfelelő emberekkel veszed magad körbe, akkor sokkal sikeresebbé válhatsz. Természetesen férjem és fiaim mindig ott vannak velem, támogatnak, felvidítanak rosszabb napokon. Gáspár Péterrel, az üzlettársammal is maximálisan jól kiegészítjük egymást, jó összhang és barátság van közöttünk, igazán szerencsésnek mondhatom magam. A mai napig azt vallom, hogy a siker egyik kulcsa a jó együttműködés.

Olvass Tovább

Kamrás Ria és a siker kulcsa

Gondolatok

2016-02-16

Kamrás Ria

Kamrás Ria az élethez is mosolyogva áll hozzá

Milyen egy igazán sikeres nő?

Sokakban fogalmazódik meg az a kérdés, hogy milyen egy igazán sikeres nő, milyen élete van Kamrás Riának? Egész nap az irodában ül? Tárgyalásokra jár, és fontos döntéseket hoz? Este, ha hazaér még vacsorát készít, netán sportolni jár reggelente?

Igen, ez is én vagyok, talán ez az, ami mindenkinek elsőre eszébe jut. De az élet nem ilyen „egyszerű”, és a siker nem csak ebben rejlik. Hozzátok hasonlóan én is harcolok. Küzdök saját magammal, a kora reggeli felkeléssel, a stresszes munkanapok utáni mozgással és a mindennapi családi kihívásokkal. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy minden nap, minden szerepkörben képes vagyok ugyanolyan remekül helyt állni, hogy képes vagyok 200%-ot nyújtani egyszerre anyaként, feleségként és üzletasszonyként is. De minden nap törekszem erre, és ha a nap végén úgy fekszem le aludni, hogy tudom, hogy mindent megtettem ennek érdekében, akkor az már önmagában egy siker. A kulcs az egyensúly megteremtésében van, ami elsőre nehéznek tűnhet, de ha megtalálod, akkor ezt is egy sikerként könyvelheted el magaddal szemben! A napi sikerek pedig mindig előrébb lendítenek majd céljaid, álmaid megvalósításában.

Pár évvel ezelőtt egy előadáson hallottam egy sikeres nőt beszélni, aki kiszólt a közönség soraiba és azt mondta: ha van köztetek valaki, aki úgy érzi, hogy inspirálni tudna másokat, fel tudna emelni olyan nőket, akik arra érdemesek, hogy sikeresek legyenek, akkor tegye azt meg. Én akkor éreztem, hogy ez a hölgy hozzám szólt!

Társalapító tulajdonosként úgy érzem, karrierem eddigi legsikeresebb állomásán vagyok, és azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy a sok éves küzdelem, kitartás, alázat és a szorgalom meghozta a gyümölcsét. Olyan környezetvédelmi programokat hoztunk létre, ami pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna Magyarországon, és talán elárulhatom, hogy több olyan emberrel találkoztam, aki legyintett az ötlet hallatán. Számtalan apró vagy éppen sorsdöntő fontosságú akadály gördült elém, elénk az elmúlt években, de soha nem adtam fel. Alapító társammal, Gáspár Péterrel együtt, egymást mindvégig támogatva és építve, egy jól működő, nemzetközi vállalatot építettünk fel, amely 2016-ban hazánk mellett már 6 országban jeleskedik.

Többetekben fordulhat meg az a kérdés, hogy akkor pontosan mi a siker kulcsa? Bár az ezt megelőző évek sok irányba vittek, sokféle lehetőséggel találkoztam, rengeteg tapasztalatot szereztem, ma mégis úgy gondolom a legfontosabb, hogy küzdj a céljaidért, álmaidért! Higgy abban, amit csinálsz, legyél tökéletesen tisztában azzal, hogy mit képviselsz, és akkor senki és semmi nem állíthat meg! Nagyon hosszú utad lesz, de ha végigmész rajta, verhetetlen leszel!


„Senki sem tudja, mire képes, míg meg nem próbálja.” Publilius Syrus

Kamrás Ria hivatalos oldala

Olvass Tovább