MENU

iskolakezdés
Tag Archive

Kamrás Ria – Hogyan tanulhatnak gyermekeink más kultúrákból?

Gondolatok

2017-08-30

~ Kamrás Ria blog ~

Az iskolakezdés izgalmait nemcsak szülőként, hanem egykori pedagógusként is átéltem – erről előző bejegyzésemben már olvashattál. Szerencsés vagyok, hiszen több országban és városban éltem, így a gyerekeim már egészen fiatalon új kultúrákkal ismerkedhettek meg. Sokszor szóba kerül az, hogy a fiúk hogyan tudtak egyáltalán iskolába járni, milyenek voltak a mindennapjaink, hogyan formáltak minket ezek az élmények.


Az élethelyzetünkből adódóan mindig sokat utaztunk. Azt vallom, hogy akkor ismerjük meg egy-egy ország kultúráját és embereit, ha nemcsak turistaként nézzük végig a szokásos látványosságokat, hanem valamennyi időt el is töltünk az ott élők között.

A legapróbb dolgokból a legjobbat kihozni

Amikor a nagyobbik fiam alsó tagozatos volt, többször jártunk Floridában. Egyszer közel öt hónapot éltünk ott, mindezt egyeztetve a fiam magyar iskolájával és tanáraival. Emlékszem, amikor beírattam őt a helyi iskolába, Krisz alig tudott angolul. Néhány hét elteltével aztán éppen otthon voltunk, amikor a férjem azzal jött be a kertből, hogy menjek gyorsan, Krisz a szomszédokkal beszélget. Nem hittem a szememnek, amikor láttam, hogy a gyerekem a kerítésnél cseveg. Ekkor láttuk csak igazán, hogyan szívta magába a szavakat, kifejezéseket. Amerikában teljesen természetes, hogy idegen emberek szóba elegyednek egymással, a fiam pedig pontosan ezt csinálta. Ezután már természetes volt, hogy bárhová mentünk, Krisz cseverészett.

Szerencsére az iskolában is sok sikerélménye volt: szerepelt, verset szavalt. Emlékszem, mennyire csodálkoztak a szülők, egyszerűen nem hitték el, hogy a gyerek korábban alig tudott angolul. A fiam szerencsére gyorsan tanult a kinti közegben, nagyon élvezte az órákat. Maradandó élmény maradt számára a reggeli sakkozás, főleg azután, hogy a tanár megjegyezte, biztosan ő is nagyon ügyes lesz sakkban, hiszen a magyarok rendkívül okosak. Az amerikai tanárok ebben nagyon zseniálisak: még a legapróbb dolgokból is óriási pozitívumokat hoznak ki.

A hazatérésünk már nem volt ennyire kellemes. Előtte hónapokig építettem Kriszt, hogy milyen jól beszél angolul, itthon is biztosan nagyon ügyes lesz az angolórákon stb. Az első alkalommal aztán a tanár néni íratott egy szódolgozatot a fiammal, benne a sapka, sál, bunda, csizma stb. szavakkal, amelyekkel Floridában nyilván nem találkozott egyszer sem. A tanár néni a dolgozatot végül „sejtettem, hogy semmit sem tanultál Amerikában” megjegyzéssel adta vissza. Utólag persze már ezen az emléken is tudunk nevetni, de akkor az lett az eredménye, hogy a gyerekem többet nem szólalt meg angolul. Szülőként nehéz az ilyen helyzetet szó nélkül hagyni, nekem sem sikerült. Egykori pedagógusként ráadásul azt vallom, hogy senkinek sincs joga így megalázni egy gyereket. Egy tanárnak minden tanítványával úgy kell bánnia, mintha a saját gyermeke lenne.

Kamrás Ria: “Ne akarjunk tökéletes és mindenhez értő gyerekeket nevelni!”

Kamrás Ria

Kamrás Ria: Nagy híve vagyok a korai önállósodásnak, így a fiaim már ebbe nőttek bele

Ezután is sokat utaztunk és igyekeztünk minél többet megtapasztalni az adott országban. Ugyanezt a lehetőséget szerettem volna a kisebbik gyerekemnek is megadni. Ő először fél évet tanult Kaliforniában, a 8. osztály második félévét pedig egy kanadai iskolában töltötte. Mindkét helyről teljesen más élményekkel tért haza. A legnagyobb különbség talán az, hogy a kinti iskolákban elsősorban azt nézik, hogy a gyerek miben jó, miben lehet megdicsérni, hogyan lehet az önbizalmát növelni és hogyan lehet a legtöbbet kihozni belőle. A fiamnak szerencsére semmilyen negatív tapasztalata nem volt egyik országban sem. Ha bármiből elmaradása volt, azt mindig úgy közölték vele, hogy pl. a nullához képest mennyit fejlődött. Ez egy őrült nagy különbség, erre szoktam azt mondani: nem mindegy, hogy az a pohár üres vagy félig tele van.

A nagyobbik fiam már egyetemre jár, teljesen önállóan intézi a dolgait. Az öccse most kezdi Magyarországon a középiskolát. Tudatosan olyan iskolát kerestünk, ahol angolul, nemzetközi gyerekek között tud tanulni. Az a célom, hogy olyan környezetet biztosítsak neki, ahol nagyobb rálátást kap nemcsak a magyar, hanem a többi kultúrára is. Szeretném továbbá, ha az erősségeit is tudná fejleszteni. A fiamnak 15 évesen már vannak elképzelései arról, hogy milyen irányba szeretne menni – ez szerintem óriási dolog. Nem kell, hogy mindenben jó legyen. Mi, felnőttek sem vagyunk tökéletesek és egyformák. Csak úgy működünk jól, ha csapatban összerakjuk a tudásunkat, képességeinket, erősségeinket. Amiben pedig nem vagyunk jók, azt adjuk át másoknak! Szerintem így kerek a világ. Ne akarjunk polihisztorok lenni, és a gyerekektől se várjuk el ugyanezt.

Végezetül hogyan tanulhatnak gyermekeink más kultúrákból? Fontos, hogy legyenek nyitottak a különféle országok, kultúrák, szokások felé, hiszen ezáltal ők is színesebben gondolkodnak, és több oldalról közelítenek meg egy-egy témakört, problémát. Ehhez azonban az kell, hogy nyitottságra neveljük őket és amennyire csak lehet, olyan környezetet biztosítsunk, amelyben kiteljesedhetnek, és amelyben ők maguk is inspirálódhatnak.


Hogyan éltem meg az iskolakezdést régen és most? Kattints és olvasd el legutóbbi bejegyzésemet!

Ha még több motivációra és inspirációra vágysz, látogass el Twitter, illetve Google Plus oldalamra is!

Olvass Tovább

Így éltem és élem meg az iskolakezdést

Gondolatok

2017-08-23

~ Kamrás Ria blog ~

Az iskolakezdés minden szülőnek izgalmas időszak, főleg akkor, ha gyermekét először küldi általános iskolába vagy – mint az én esetemben is – a középiskola első évébe. Az én helyzetem egy picit mégis különlegesebb, hiszen magam is tanítottam.


Régen a szeptemberek mindig egy új időszakot, egy új kezdetet jelentettek, hiszen tanérként az év mindig szeptembertől júniusig tartott. Ugyanúgy vártam a nyári szünetet, az év végét, a töltekezést, mint a gyerekek. Aztán természetesen ugyanolyan izgatott voltam szeptemberben, és alig vártam, hogy újra az iskola falai között legyek és egy új osztályt ismerjek meg. Miután otthagytam a tanári pályát, emlékszem, milyen furcsa érzés volt az első 1-2 év tanítás nélkül. Aztán persze teljesen más irányt vett az életem; utána az év már nekem is januártól decemberig tartott – egészen addig, amíg az első gyerekem iskoláskorú nem lett.

Fontos, hogy az iskola ne szenvedés, hanem élmény legyen

Az első gyereknél mindig nagyobb az izgalom a szülők részéről, míg a második gyerek már belenő ebbe – ez nálunk is így volt. A kisebbik fiamnak is természetes volt, hogy a bátyja iskolába jár, és egyszer majd ő is suliba megy. Nála ez már magától értetődő volt, kevésbé volt várt dolog, mint a nagyobbik fiam esetében. Szerintem az első tanévnek az a lényege, hogy legyen egy egészséges izgatottság és kíváncsiság a tudás, az újdonságok iránt. Az a meggyőződésem, hogy a tanító nénit is a gyerekhez kell keresni. Fontos, hogy a gyerek karakteréhez, személyiségéhez a lehető legjobb pedagógus társuljon, hiszen így érzi majd jól magát. Az egész iskolának erről kellene szólnia, elvégre mi is azokat a tantárgyakat és éveket szerettük a legjobban, ahol jó volt a tanár. Ha ez működik és megvan ez a fajta „kémia”, akkor az iskola nem szenvedés, hanem egy mindennapos élmény lesz a gyerekek számára.

Emlékszem, a nagyobbik fiammal nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy mi vár majd rá, mi lesz az óvodás évek után, mi fog majd történni az iskolában, milyen élmények fogják érni. Egyrészt próbáltam pozitív képet festeni az iskoláról, osztálytársakról, másrészt fontosnak tartottam már akkor építeni a felelősségtudatot benne. Erre tudatosan készültem. Azt vallom, hogy ha egy gyereknek idejében megtanítjuk, hogy mi az ő kötelessége és milyen keretek között mozoghat, élhet, azzal biztonságot teremtünk neki. Nem hiszek abban, hogy egy gyerek bármit és bármikor megtehet. Fontos, hogy adjunk neki korlátokat, hiszen a korlát jelenti a védőhálót. Mit jelent ez a gyerek számára? Azt, hogy nyugodt lehet, mert ha hibázik, úgyis figyelmeztetik. Egyébként pedig kipróbálhatja magát egy bizonyos pontig, amíg ez nem jelent veszélyt a saját és környezete egészségére vagy nem tesz olyat, ami nem megengedett az ő életkorában.

Ne vágjuk le a gyerek fejlődésre nyitogató szárnyait!

Kamrás Ria

Kamrás Ria: A fiaimat már az iskola első évétől kezdve önállóságra neveltem

Arra is emlékszem, hogy csináltunk rajzos órarendet, hogy már rögtön az első napoktól kezdve tudja, milyen tantárgyai lesznek. Az első pár napban együtt készítettük elő az írószereket, megmutattam, hogyan működik az órarendolvasás, megbeszéltük, hogy mit kell vinni az iskolába. Először én pakoltam be, ő figyelte, pár nap múlva aztán már ő pakolt be, és én figyeltem. Utána teljesen egyedül pakolta be a táskáját, én maximum csak szúrópróbaszerűen ellenőriztem. Onnantól kezdve teljesen önálló volt, tudta, hogy mi a kötelessége és mit kell csinálnia. A leckeírásban is ugyanezt az elvet vallom – hiába ez a szakmám, nem néztem meg, hogy rendben van-e a házi feladatuk. Az elején leültünk, megbeszéltük, ha kellett, segítettem. Szerintem a gyerekeket az első pillanattól kezdve önállóságra kell nevelni, meg kell tanítani az összefüggéseket – vagyis ha nem pakol be rendesen, fekete pontot kap, ha lemarad az anyagban, akkor pedig pótolnia kell. Az én fiaim gyűlöltek pótolni, ezért igyekeztek nem lemaradni. Abban hiszek, hogy meg kell tanítani a gyereknek, hogy mi az ő kötelessége és meg kell mutatni az odavezető utat, a módszertant. Mindezt úgy, hogy folyamatosan növeljük a felelősséget, illetve következetesen odatesszük mellé az iskolai, családi oldalról támasztott elvárásokat.

Nem hiszek a mindennapi kikérdezésben, ellenőrzésben, mert ezzel szerintem levágjuk a gyerek fejlődésre nyitogató szárnyait. Inkább azt vallom, hogy lehet hibázni, tévedni, elfelejteni megtanulni egy verset, de akkor annak vállalni kell a következményeit. Elvégre az élet is erről szól. Nem vagyunk tökéletesek, mi is hibázunk, mégis folyamatosan fejlődünk. A magunk által kitaposott ösvény a miénk, nem pedig az, amit a szüleink számunkra folyamatosan egyengetnek. Csak biztonsági hálót, kereteket és szükség esetén segítséget kell adni.


Tudtad, hogy a negatív tapasztalatokból is lehet tanulni? Kattints és olvasd el, nekem mi a taktikám ilyenkor!

Ha még több motivációra és inspirációra vágysz, látogass el Twitter, illetve Google Plus oldalamra is!

Olvass Tovább