MENU

pozitivitás
Tag Archive

Kamrás Ria – Hogyan tanulhatnak gyermekeink más kultúrákból?

Gondolatok

2017-08-30

~ Kamrás Ria blog ~

Az iskolakezdés izgalmait nemcsak szülőként, hanem egykori pedagógusként is átéltem – erről előző bejegyzésemben már olvashattál. Szerencsés vagyok, hiszen több országban és városban éltem, így a gyerekeim már egészen fiatalon új kultúrákkal ismerkedhettek meg. Sokszor szóba kerül az, hogy a fiúk hogyan tudtak egyáltalán iskolába járni, milyenek voltak a mindennapjaink, hogyan formáltak minket ezek az élmények.


Az élethelyzetünkből adódóan mindig sokat utaztunk. Azt vallom, hogy akkor ismerjük meg egy-egy ország kultúráját és embereit, ha nemcsak turistaként nézzük végig a szokásos látványosságokat, hanem valamennyi időt el is töltünk az ott élők között.

A legapróbb dolgokból a legjobbat kihozni

Amikor a nagyobbik fiam alsó tagozatos volt, többször jártunk Floridában. Egyszer közel öt hónapot éltünk ott, mindezt egyeztetve a fiam magyar iskolájával és tanáraival. Emlékszem, amikor beírattam őt a helyi iskolába, Krisz alig tudott angolul. Néhány hét elteltével aztán éppen otthon voltunk, amikor a férjem azzal jött be a kertből, hogy menjek gyorsan, Krisz a szomszédokkal beszélget. Nem hittem a szememnek, amikor láttam, hogy a gyerekem a kerítésnél cseveg. Ekkor láttuk csak igazán, hogyan szívta magába a szavakat, kifejezéseket. Amerikában teljesen természetes, hogy idegen emberek szóba elegyednek egymással, a fiam pedig pontosan ezt csinálta. Ezután már természetes volt, hogy bárhová mentünk, Krisz cseverészett.

Szerencsére az iskolában is sok sikerélménye volt: szerepelt, verset szavalt. Emlékszem, mennyire csodálkoztak a szülők, egyszerűen nem hitték el, hogy a gyerek korábban alig tudott angolul. A fiam szerencsére gyorsan tanult a kinti közegben, nagyon élvezte az órákat. Maradandó élmény maradt számára a reggeli sakkozás, főleg azután, hogy a tanár megjegyezte, biztosan ő is nagyon ügyes lesz sakkban, hiszen a magyarok rendkívül okosak. Az amerikai tanárok ebben nagyon zseniálisak: még a legapróbb dolgokból is óriási pozitívumokat hoznak ki.

A hazatérésünk már nem volt ennyire kellemes. Előtte hónapokig építettem Kriszt, hogy milyen jól beszél angolul, itthon is biztosan nagyon ügyes lesz az angolórákon stb. Az első alkalommal aztán a tanár néni íratott egy szódolgozatot a fiammal, benne a sapka, sál, bunda, csizma stb. szavakkal, amelyekkel Floridában nyilván nem találkozott egyszer sem. A tanár néni a dolgozatot végül „sejtettem, hogy semmit sem tanultál Amerikában” megjegyzéssel adta vissza. Utólag persze már ezen az emléken is tudunk nevetni, de akkor az lett az eredménye, hogy a gyerekem többet nem szólalt meg angolul. Szülőként nehéz az ilyen helyzetet szó nélkül hagyni, nekem sem sikerült. Egykori pedagógusként ráadásul azt vallom, hogy senkinek sincs joga így megalázni egy gyereket. Egy tanárnak minden tanítványával úgy kell bánnia, mintha a saját gyermeke lenne.

Kamrás Ria: “Ne akarjunk tökéletes és mindenhez értő gyerekeket nevelni!”

Kamrás Ria

Kamrás Ria: Nagy híve vagyok a korai önállósodásnak, így a fiaim már ebbe nőttek bele

Ezután is sokat utaztunk és igyekeztünk minél többet megtapasztalni az adott országban. Ugyanezt a lehetőséget szerettem volna a kisebbik gyerekemnek is megadni. Ő először fél évet tanult Kaliforniában, a 8. osztály második félévét pedig egy kanadai iskolában töltötte. Mindkét helyről teljesen más élményekkel tért haza. A legnagyobb különbség talán az, hogy a kinti iskolákban elsősorban azt nézik, hogy a gyerek miben jó, miben lehet megdicsérni, hogyan lehet az önbizalmát növelni és hogyan lehet a legtöbbet kihozni belőle. A fiamnak szerencsére semmilyen negatív tapasztalata nem volt egyik országban sem. Ha bármiből elmaradása volt, azt mindig úgy közölték vele, hogy pl. a nullához képest mennyit fejlődött. Ez egy őrült nagy különbség, erre szoktam azt mondani: nem mindegy, hogy az a pohár üres vagy félig tele van.

A nagyobbik fiam már egyetemre jár, teljesen önállóan intézi a dolgait. Az öccse most kezdi Magyarországon a középiskolát. Tudatosan olyan iskolát kerestünk, ahol angolul, nemzetközi gyerekek között tud tanulni. Az a célom, hogy olyan környezetet biztosítsak neki, ahol nagyobb rálátást kap nemcsak a magyar, hanem a többi kultúrára is. Szeretném továbbá, ha az erősségeit is tudná fejleszteni. A fiamnak 15 évesen már vannak elképzelései arról, hogy milyen irányba szeretne menni – ez szerintem óriási dolog. Nem kell, hogy mindenben jó legyen. Mi, felnőttek sem vagyunk tökéletesek és egyformák. Csak úgy működünk jól, ha csapatban összerakjuk a tudásunkat, képességeinket, erősségeinket. Amiben pedig nem vagyunk jók, azt adjuk át másoknak! Szerintem így kerek a világ. Ne akarjunk polihisztorok lenni, és a gyerekektől se várjuk el ugyanezt.

Végezetül hogyan tanulhatnak gyermekeink más kultúrákból? Fontos, hogy legyenek nyitottak a különféle országok, kultúrák, szokások felé, hiszen ezáltal ők is színesebben gondolkodnak, és több oldalról közelítenek meg egy-egy témakört, problémát. Ehhez azonban az kell, hogy nyitottságra neveljük őket és amennyire csak lehet, olyan környezetet biztosítsunk, amelyben kiteljesedhetnek, és amelyben ők maguk is inspirálódhatnak.


Hogyan éltem meg az iskolakezdést régen és most? Kattints és olvasd el legutóbbi bejegyzésemet!

Ha még több motivációra és inspirációra vágysz, látogass el Twitter, illetve Google Plus oldalamra is!

Olvass Tovább